A látrányi eklézsia története
Nincsenek birtokunkban pontos adatok arra nézvést, hogy mióta él a látrányi református gyülekezet. A meglévő adatok és jelek arra mutatnak, hogy a Bocskay-Bethlen-I.Rákóczi György vívta győzelmes szabadságharcok befejezése után születtek meg ezen a környéken a protestáns, elsősorban református gyülekezetek. Tudjuk, hogy ezeket a harcokat egyszerre vívták a politikai és a lelkiismereti szabadságért. A látrányi református gyülekezet ezek szerint kb. 1610-1650 táján kelt életre. Az első birtokunkban lévő hiteles adat tanúsága szerint a Látrányi Református Eklézsia „árva” eklézsiák közé tartozott, mert hatvanhárom esztendeig sem lelkésze, sem gyülekezési szabadsága nem volt. 1740-ig a hívek Somogytúrba, majd - miután a politika onnan is száműzte a ref. lelkészt - 1783-ig Őszödre jártak istentiszteletre. Ott egy Domonkos nevű nemes udvarán, majd télvíz idején annak hatalmas csűrében tartották az istentiszteleteket. A látrányi reformátusok azonban nem adták fel a reményt, hogy egyszer ismét saját falujukban gyakorolhatják vallásukat. Ennek bizonyítékai az ez időkből származó klenódiumok: az 1741-ben készült ónkupa és az 1743-as gyönyörű úrvacsorai kehely. Mindkettőn ott a felirat: Látrányi Ref. Ecclésia.
A gyülekezet teljes szabadságát II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelet-e után, 1783-ban nyerte vissza. Ettől az időtől kezdve vannak anyakönyveink és egyéb hiteles, eredeti feljegyzéseink. Ebben az évben kezdték építeni a látrányi református templomot és „a parochiális ház”-at, sőt harangot is vettek Budáról. Ezt a templomot - a szóbeli hagyomány alapján - közösen használta a református és a katolikus gyülekezet. Azonban nézeteltérés támadt a felekezetek között, ezért a reformátusok 1823-ban új, szám szerint harmadik templom építésébe fogtak. A régi épület átkerült a katolikus egyház tulajdonába. Külön fejezetet érdemelne a templom felépítésének módja: a templomhoz szükséges meszet és követ a Balaton túlsó, északi oldaláról, Veszprém megyéből szerezték be. Minden erre alkalmas fogat megindult, s a Balaton jegén át hozták az építőanyagot Látrányba. Emlékek szerint minden mozdulni tudó ember részt vett az építésben. 1823 őszére elkészült az oratórium, majd 1826-ban a torony. Ez a most is álló, kora barokk templom 30 m hosszú, 14 m. széles, falmagassága 12 m., a torony csillaga pedig 40 m. magasan jelzi: itt élnek reformátusok!Következett az iskola építése 1833-ban. A paplakra ez után került sor: 1839-ben fogtak neki, 1841-re készült el teljesen. 1867-ben épült hozzá az istálló, a fészer és a magtár. Ván Benjámin lelkész szolgálata idejében fogtak bele az épületek felújításába. Kétszer is tatarozták a templomot: először a 100 éves évfordulón, 1923-ban, majd Simon tiszteletes úr idejében, 1939-ben. A paplakot 1928-ban újították fel. A munka sok adóssággal járt, amelyet csak 1943-ra sikerült teljesen kifizetni. 1945-ben egy hirtelen keletkezett ciklon a hatalmas templomtetőt, mint egy kalapot, leemelte és az udvarra dobta. A gyülekezet hálával tartozik az azóta elhunyt Kossa Istvánnak, aki a II. Világháborút követő szegénységben is módot lelt a segítségre, s így helyre lehetett állítani a tetőt. 1968-ban került sor a toronysisak újrafestésére. 1985-86-ban újra tatarozták szép templomunkat, s a régi pala helyébe hódfarkú cserép került. 2001-ben visszaépítették a régebben elbontott cintériumot és újonnan készültre cserélték a régi, kissé korhadt kapuszárnyakat.
A templom 1985-ös felújításakor a templomgombot is levették, s abban a következő szöveget lelték: „Kegyelem és békesség Istentől a Kegyes Olvasónak!
Jó Istenünk kegyelmes segedelme által felkészülvén Templomunk és Tornyunk falára és fájára nézve, tulajdon költségünkön; ugyancsak tulajdon költségünkön készült e gombja az aranyozott kétfejű sassal együtt, feltétetett július hónap 29-dik napján, 1826. esztendőben, Első Ferenc felséges királyunk kegyelmes uralkodása alatt. Amidőn országunk nádor ispánja József, királyi főherceg őméltósága, tekintetes vármegyénk főispánja nagy méltóságú Felső Surányi gróf Sigrai József őméltósága, első alispánja tekintetes, nemes vitézlő Saárdi Somsits Pongrác, másik alispánja tekintetes, nemes és vitézlő nádasdi Sárközy István uraságok. Járásbeli főbíró tekintetes Szalay József vitéz bíránk. Kegyelmes földesuraságunk nagyságos Jankovits Xaverius Ferenc uraság őnagysága, kinek hozzánk való kegyessége örök hálánkra és emlékezetünkre méltó. Püspök megyénk főkurátora nagyméltóságú rádai gróf Ráday Pál őméltósága, szuperintendensünk főtiszteletű Bátory Gábor. Generális nótáriusunk főtiszteletű Fodor Gerzson. Tractuális főkurátorunk tekintetes Magyary Sámuel, esperesünk nagytiszteletű Csitsay András. Lelkipásztorunk tiszteletes Kálmán András, oskolarektorunk Német József, eklézsiánk kurátora becsületes Atsai János, akinek kurátorságában tétetett le a templom fundámentuma április 26. 1823-ban. S azon esztendőben őszre kelve fedél áll felent, mely után kurátorunk pihenést kérvén a szent eklézsiától, az engedett kérésének és így 1824-ben becsületes Kiss Péter lévén helyébe kurátor esztendeig, dicséretesen folytatta a templom építését, mígnem 1825-ben le nem mondván, helyes okai miatt a kurátorságról. Viszont az egész községtől kéretett említett kurátorunk Atsai János a templom építése folytatására. Ki is engedett a kérésnek és az 1823-dik esztendőben is volt, s a templom építésébe vele együtt híven fáradozott dékányaival, Csuti Sámuellel és Györke Sándorral fel vállalván újra a kurátorságot volt, szorgalmatosságokban nem csökkenve folytaták az építést, míg nem említett dékányai 1826-ban a dékányságot letették. Mely után viszont kéretetvén a becsületes elöljáróktól többször említett becsületes Atsai János az 1826-dik esztendei terhek viselésére, azoknak kéréseket meghallgatva (itt olvashatatlan a név) György és Burján Sándor választatván mellé dékányoknak, azokkal az építést még nagyobb dicsérettel és mindnyájunknak megelégedésére folytatta, eddig három esztendeig maga részéről. Eklézsiánk preceptora becsületes Kóródi Péter, ki is ezen hivatalt a becsületes elöljárók és a községnek többszöri kérésére Templomunk eddigi egész épülése, és így ezen esztendők alatt, a legnagyobb gonddal, takarékossággal, szorgalmatossággal és egyenes lélekkel viselte. Az Úr, akinek háza körül annyi esztendőkig való javaikat, idejeket, fáradozásaikat ezen becsületes tagjaink nem sajnálták feláldozni, jutalmazza meg az Ő dicsősége mellett való buzgólkodásukat és hív fáradozásaikat. Eklézsiánk presbiterei: nemes Dombay Sámuel, öreg Molnár János, Kiss Gulyás Mihály, Bakos István, Kiss Péter, Varga Mihály, Kis Lenti Mihály, Tüttös Mihály, Mihály Ferenc, nemes Dombay István. Mindnyájan naponként részt vettek az építés befejezésében. Egyéb körül magokat megkülönböztetve tett dicséretes, kész és buzgó szolgálatjok mellett a munkásokra való gondos felvigyázások által. Gyülekezetünket százötvenegy, szám szerint 151 házas Párok teszik, kik keresztyéni forró buzgósággal forgolódtak az egész építés alatt az Úr háza építésében. Összvesen pedig voltunk ötszázhatvankilenc, szám szerint 569 lelkekből és jó Istenünk kegyelméből békességes időket élünk. I.Király 4:25. „Lakunk bátorsággal, kiki mind az ő szőlője és fige fája alatt.”
Ezzel bocsátjuk fel gombját tornyunknak, örömmel és kívánván az egek nagy Urától, századok által megtartó létezését. Szél dühödése ne ártson neki, se felhőknek tüze, kíméljék megmaradásra soká. S tartsa fel hírét vallási buzgóságunk tüzének, melyet csudáljanak unokáink is soká.”
A gyülekezet teljes szabadságát II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelet-e után, 1783-ban nyerte vissza. Ettől az időtől kezdve vannak anyakönyveink és egyéb hiteles, eredeti feljegyzéseink. Ebben az évben kezdték építeni a látrányi református templomot és „a parochiális ház”-at, sőt harangot is vettek Budáról. Ezt a templomot - a szóbeli hagyomány alapján - közösen használta a református és a katolikus gyülekezet. Azonban nézeteltérés támadt a felekezetek között, ezért a reformátusok 1823-ban új, szám szerint harmadik templom építésébe fogtak. A régi épület átkerült a katolikus egyház tulajdonába. Külön fejezetet érdemelne a templom felépítésének módja: a templomhoz szükséges meszet és követ a Balaton túlsó, északi oldaláról, Veszprém megyéből szerezték be. Minden erre alkalmas fogat megindult, s a Balaton jegén át hozták az építőanyagot Látrányba. Emlékek szerint minden mozdulni tudó ember részt vett az építésben. 1823 őszére elkészült az oratórium, majd 1826-ban a torony. Ez a most is álló, kora barokk templom 30 m hosszú, 14 m. széles, falmagassága 12 m., a torony csillaga pedig 40 m. magasan jelzi: itt élnek reformátusok!Következett az iskola építése 1833-ban. A paplakra ez után került sor: 1839-ben fogtak neki, 1841-re készült el teljesen. 1867-ben épült hozzá az istálló, a fészer és a magtár. Ván Benjámin lelkész szolgálata idejében fogtak bele az épületek felújításába. Kétszer is tatarozták a templomot: először a 100 éves évfordulón, 1923-ban, majd Simon tiszteletes úr idejében, 1939-ben. A paplakot 1928-ban újították fel. A munka sok adóssággal járt, amelyet csak 1943-ra sikerült teljesen kifizetni. 1945-ben egy hirtelen keletkezett ciklon a hatalmas templomtetőt, mint egy kalapot, leemelte és az udvarra dobta. A gyülekezet hálával tartozik az azóta elhunyt Kossa Istvánnak, aki a II. Világháborút követő szegénységben is módot lelt a segítségre, s így helyre lehetett állítani a tetőt. 1968-ban került sor a toronysisak újrafestésére. 1985-86-ban újra tatarozták szép templomunkat, s a régi pala helyébe hódfarkú cserép került. 2001-ben visszaépítették a régebben elbontott cintériumot és újonnan készültre cserélték a régi, kissé korhadt kapuszárnyakat.
A templom 1985-ös felújításakor a templomgombot is levették, s abban a következő szöveget lelték: „Kegyelem és békesség Istentől a Kegyes Olvasónak!
Jó Istenünk kegyelmes segedelme által felkészülvén Templomunk és Tornyunk falára és fájára nézve, tulajdon költségünkön; ugyancsak tulajdon költségünkön készült e gombja az aranyozott kétfejű sassal együtt, feltétetett július hónap 29-dik napján, 1826. esztendőben, Első Ferenc felséges királyunk kegyelmes uralkodása alatt. Amidőn országunk nádor ispánja József, királyi főherceg őméltósága, tekintetes vármegyénk főispánja nagy méltóságú Felső Surányi gróf Sigrai József őméltósága, első alispánja tekintetes, nemes vitézlő Saárdi Somsits Pongrác, másik alispánja tekintetes, nemes és vitézlő nádasdi Sárközy István uraságok. Járásbeli főbíró tekintetes Szalay József vitéz bíránk. Kegyelmes földesuraságunk nagyságos Jankovits Xaverius Ferenc uraság őnagysága, kinek hozzánk való kegyessége örök hálánkra és emlékezetünkre méltó. Püspök megyénk főkurátora nagyméltóságú rádai gróf Ráday Pál őméltósága, szuperintendensünk főtiszteletű Bátory Gábor. Generális nótáriusunk főtiszteletű Fodor Gerzson. Tractuális főkurátorunk tekintetes Magyary Sámuel, esperesünk nagytiszteletű Csitsay András. Lelkipásztorunk tiszteletes Kálmán András, oskolarektorunk Német József, eklézsiánk kurátora becsületes Atsai János, akinek kurátorságában tétetett le a templom fundámentuma április 26. 1823-ban. S azon esztendőben őszre kelve fedél áll felent, mely után kurátorunk pihenést kérvén a szent eklézsiától, az engedett kérésének és így 1824-ben becsületes Kiss Péter lévén helyébe kurátor esztendeig, dicséretesen folytatta a templom építését, mígnem 1825-ben le nem mondván, helyes okai miatt a kurátorságról. Viszont az egész községtől kéretett említett kurátorunk Atsai János a templom építése folytatására. Ki is engedett a kérésnek és az 1823-dik esztendőben is volt, s a templom építésébe vele együtt híven fáradozott dékányaival, Csuti Sámuellel és Györke Sándorral fel vállalván újra a kurátorságot volt, szorgalmatosságokban nem csökkenve folytaták az építést, míg nem említett dékányai 1826-ban a dékányságot letették. Mely után viszont kéretetvén a becsületes elöljáróktól többször említett becsületes Atsai János az 1826-dik esztendei terhek viselésére, azoknak kéréseket meghallgatva (itt olvashatatlan a név) György és Burján Sándor választatván mellé dékányoknak, azokkal az építést még nagyobb dicsérettel és mindnyájunknak megelégedésére folytatta, eddig három esztendeig maga részéről. Eklézsiánk preceptora becsületes Kóródi Péter, ki is ezen hivatalt a becsületes elöljárók és a községnek többszöri kérésére Templomunk eddigi egész épülése, és így ezen esztendők alatt, a legnagyobb gonddal, takarékossággal, szorgalmatossággal és egyenes lélekkel viselte. Az Úr, akinek háza körül annyi esztendőkig való javaikat, idejeket, fáradozásaikat ezen becsületes tagjaink nem sajnálták feláldozni, jutalmazza meg az Ő dicsősége mellett való buzgólkodásukat és hív fáradozásaikat. Eklézsiánk presbiterei: nemes Dombay Sámuel, öreg Molnár János, Kiss Gulyás Mihály, Bakos István, Kiss Péter, Varga Mihály, Kis Lenti Mihály, Tüttös Mihály, Mihály Ferenc, nemes Dombay István. Mindnyájan naponként részt vettek az építés befejezésében. Egyéb körül magokat megkülönböztetve tett dicséretes, kész és buzgó szolgálatjok mellett a munkásokra való gondos felvigyázások által. Gyülekezetünket százötvenegy, szám szerint 151 házas Párok teszik, kik keresztyéni forró buzgósággal forgolódtak az egész építés alatt az Úr háza építésében. Összvesen pedig voltunk ötszázhatvankilenc, szám szerint 569 lelkekből és jó Istenünk kegyelméből békességes időket élünk. I.Király 4:25. „Lakunk bátorsággal, kiki mind az ő szőlője és fige fája alatt.”
Ezzel bocsátjuk fel gombját tornyunknak, örömmel és kívánván az egek nagy Urától, századok által megtartó létezését. Szél dühödése ne ártson neki, se felhőknek tüze, kíméljék megmaradásra soká. S tartsa fel hírét vallási buzgóságunk tüzének, melyet csudáljanak unokáink is soká.”
Templomunk története
A copf stílusú templom 30 méter hosszú, 14 méter széles, falmagassága 12 méter, falvastagsága 1 méter a torony csillaga pedig 40 méter magasan jelzi: Látrányban élnek reformátusok. 1823-ban fogtak bele a község református lakosai a megépítéséhez. A hagyomány szerint olyan nagy volt az elődök lelkesedése, hogy az Úr házához szükséges meszet és követ a Balaton túlsó, északi oldaláról, Veszprém megyéből szerezték be. A közös megegyezés alapján kijelölt napon minden jégjárásra alkalmas lovas fogat megindult, s a Balaton jegén át hozták az építőanyagot Látrányba. 1824 őszére elkészült az oratórium, majd 1826-ban a torony, 1829-ben pedig a toronysisak, melynek gömbjébe az akkor építők kéziratos üzenetet rejtettek az utódok számára. Ebből származik a fenti idézet. A toronyban két harang lakik. A templom orgonája, mely az Angster gyárban készült 1904-ben, nagyon rossz állapotú. Az évtizedek óta néma hangszert a gyülekezet szeretné felújíttatni, ám –sajnos – ehhez kevés a saját anyagi ereje.
A református templom és a parókia közötti sírkő a temetőből került a templomudvarba, a család kérésére. Kulifay József református kántor-tanító nyughelyét jelezte, aki az 1890-es évektől oktatott a látrányi református népiskolában. A kőbe vésett rövidített hitvallást – A.B.F.R.A. – ma már csak kevesen értik. A gyászoló család „a boldog feltámadás reménye alatt” búcsúzott szeretett halottjától.
A református templom és a parókia közötti sírkő a temetőből került a templomudvarba, a család kérésére. Kulifay József református kántor-tanító nyughelyét jelezte, aki az 1890-es évektől oktatott a látrányi református népiskolában. A kőbe vésett rövidített hitvallást – A.B.F.R.A. – ma már csak kevesen értik. A gyászoló család „a boldog feltámadás reménye alatt” búcsúzott szeretett halottjától.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése