Unalmas-izgalmas karácsonyi história Máté 2:1-18 alapján
A napkeleti bölcsek, vagy három királyok karácsonyi történetére nézzünk rá röviden.
A karácsonyi esti misztérium játékok, gyerek szolgálatok kedvet szereplői, akik szakrális jelet kaptak a csillagokból az új király születéséről.
A pásztorok párhuzamosan a szakrális jelet az angyali (küldötti) bejelentés nyomán a betlehemi jászolban találták meg.
A szakrális jel az, amit az ’Úr megkérdezése’ szertartásokon az efódos pap kapott az Úristentől válaszként és attól kezdve adott volt az ország törvénye, amit a király végre hajt, vagy megy a levesbe a néppel együtt. Ahogy Hóseás próféta fogalmaz gyerekei névadásában: Nem-népem, Nincs-irgalom.
Nos, tehát a napkeleti bölcsek szakrális jelet kapnak a zsidók új királyának születéséről a betlehemi csillagban.
Most időzzünk el azon, hogy ’Gáspár, Menyhért, Boldizsár’ jogosult-e jelet kapni?
A jeruzsálemi judaista, tehát templom-központú Ezsdrás-i látásmód ezt a lehetőséget kizárja. Gáspár, Menyhért és Boldizsár menjen szépen haza napkeletre vagy hova és ott bámulja a csillagokat. Semmiképpen ne próbáljanak meg beavatkozni Heródes országának a törvényhozásába holmi égi szakrális jelekre hivatkozva, a Messiás király (vagyis az Úristen felkent szakrális királya) születésére hivatkozva.
Egyáltalán kik ezek a fickók?
Sok információt nem tudunk róluk, ezért aztán bele keveredik több generáció megfejtési kísérlete az alakjukba, mint a palacsinta torta rétegei, úgy rakódtak egymásra a színes mítosz rétegek.
Babiloni mágusok, akik a csillag-jóslás (asztrológia, nap úttól jobbra-ballra 12-12 csillagkép emberi sorsokra és népek sorsára gyakorolt hatásának) professzorai?
Izgalmas tudomány, különösen, ha rá pillantunk a mennyei trónteremben elég magasan ülő 24 vénre, akik felett azért még mindig nagyon magasan Ül az Atya. Ők ennek a csillag-látó, igen magas kultúrának a reprezentánsaiként leborulnak Jézus Urunk, a megöletett Bárány előtt, aki újra él, és náluk is magasabb helyre kerül a mennyei (hierarhiában) trónteremben. Ez egyben egy kultúr-harc megfogalmazás is természetesen.
Honnan vesszük, hogy ők nem zsidók?
Babilonban Krisztus urunk születése korában egymillió zsidóval számolnak (a római birodalmon kívüli Pártusország). Nagy Heródes innen hozatta az első főpapját, amikor Kre. 37-ben ténylegesen elfoglalja azt a trónt, amit Kre. 40-ben címzetes uralkodóként megszerzett Rómában, de erre még visszakanyarodunk.
Másik egymillióval az egyiptomi Alexandria környékén. A harmadik főpapját innen szerezte be Heródes, miután a második főpapja, aki történetesen a feleségének a bátyja volt véletlenül egy év után a seolba költözött.
Kettő millióval Palesztina környékén, ennek fele Galilea, fele Jeruzsálem környékén él.
Na és persze a kolóniák (szakmai nevén diaszpórák), amiknek egy részét felkeresi majd Pál apostol a missziói útjai során – mindig a zsinagógákba megy először – hisz a damaszkuszi úti pálfordulás előtt ő is farizeus hittudós a Hillél-Gamáliel vonalról (érdekes módon a Selyem út nyomvonalát lekövetve misszionál, ami az út működésének évezredei alatt zsidó tulajdon). Meglehetős vallási és tudományos élet működött tehát Jeruzsálem templomán kívül is.
Mennyire számíttatik a diaszpóra rendszerbe Boldizsár a ’szerecsen király’?
Etno-genezis (nép-eredet) az Etiópoknál (szerecsenek), hogy Salamon és Sába leszármazottjai, legalább is az uralkodó ház egészen a szocialista forradalomig ezt tartotta magáról, mint vérvonal legitimáció. Tehát testvérek a zsidókkal. (Ezen a jogon egyszer még a Selyem utat is megpróbálták meghekkelni, de pénzügyileg a többiek lenyomták őket.) Az etióp kincstárnok nem véletlen, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, amikor Fülöp apostollal találkozik. Az etióp birodalom 800 éves Afrika-hegemóniájáról, meg a Selyem út Dél-keleti kontinens-bekötési pontjáról ritkán szoktunk hosszan értekezni.
Ebben az olvasatban a három királyok, vagy napkeleti bölcsek a zsidó-hatás terület (ami messze több mint Palesztina) igen jelentős részének zsidó-vallástudományának álláspontját képviselve keresik fel a Betlehemben született Messiás királyt.
Korábban magam is csak egy szimbólumként értettem a történetet, ahol lám a távoli nagy csillag-jós-kultúrák hódolnak Krisztus előtt. Mióta rácsodálkoztam a Selyem út – ’történelmet formáló motor’ szerepére, világos, hogy a napkeleti bölcsek alakja a világot átszövő messiásváró zsidó kultúra, tudomány és nép része. Ebben a kultúrában Jeruzsálem, csak egy jelentős szereplő a sok közül, pedig Jeruzsálem mindig kizárólagosságot akart magának.
Milyen Messiás (Isten által felkent, tehát győzelemre rendelt) királyról beszélhetnek a napkeleti bölcsek? Mi a dolga?
Helyre állítani a dicsőséges dávidi királyság -nagy Izrael – területi egységét? De hát ez megvan Heródes országa még nagyobbra is sikerült egy kicsivel.
Jeruzsálem köré hazagyűjteni a – világ különböző részein élő – zsidókat? (az ENSZ épp most karácsonyra foglalta törvénybe a megszállt samaritánusok (Palesztinok) földjein zsidó telepek létesítésének tilalmát. Izrael ki is akar lépni az ENSZ-ből…) Mivel lehetne rávenni őket, hogy Jeruzsálembe költözzenek, hisz 400 éve nem elég vonzó a templom ehhez.
Mik az elérendő céljai a Messiásnak? Kánaán területén kívüli hódítások? Ez szembe megy a teremtés könyve világ felosztási képével, ehhez nem kapcsolódik Isten semmilyen ígérete! A Selyem út mentének egységes birodalomba szervezése újra, mint ezt megcsinálta Mordokáj Perzsiából, csak most még nagyobban, globálisan, vagyis a teljes glóbuszt lefedő módon? Ehhez való csatlakozási szándékukat jelentik be a napkeleti bölcsek? Ez a zsidó tudományos és vallási kultúra és birodalom elmélet csúcs teljesítménye, erre van felkenve a Messiás király?
A napkeleti bölcsek a csillagot követve elmennek Heródes király udvarába, hogy hódoljanak az új felkent királynak.
Teljesen jó az irány, ha pályázati úton kellene betölteni a pozíciót, Heródesnél alkalmasabb jelöltet tényleg nehéz lenne találni.
Heródes dinasztiája összesen 110 évig uralkodik, ebből még vissza van 70 év. A királynak van 10 felesége és az udvarnál van néhány ifjú királyfi, akik még emberöltőkig fognak uralkodni kisebb nagyobb országokon. Alapvetően jó az irány, a tudományos élet reprezentánsai az ő királyi udvarába érkeztek messiás nézőbe a világ sarkaiból, tehát behódolnak a távoli nemzetrészek is élete nagy alkotása előtt, hisz Izrael országa nagyobb, mint valaha, befolyása meg aztán végképp maximalizált, tehát a nemzeti célok zöme kipipálva, elképesztő felvirágzás, giga építkezések, paloták és erőd rendszerek. Ő maga is tisztában van vele, hogy végül is ő a Messiás király, az Úristen valódi felkentje, Dávid igazi örököse.
Akkor mutatkozik a ’zavar az erőben’, amikor az életkor nem stimmel a bölcsek szerint, a csillagok új születésről tudósítanak, ő meg eddigre mégis csak közel ötven éve visel magas beosztású hivatalokat, 32 éve király, a trónörökösök se most születtek, hanem felnőttek már.
Akkor ezek a jelentős emberek mégsem a teljes zsidóság behódolásáról hoznak üzenetet, hanem már megint egy pártütésről, azt meg ugye másként kell kezelni. Na, ebben a dologban van óriási rutinja Heródesnek. Látott ő már karón varjút eleget.
Lásunk néhány esetet az életéből, Róma átveszi az így-úgy 100 éve független, ám elgörögösödő Makkabeus-Hasmóneus dinasztia vezette, a dávidi határokat elérő méretű Izrael irányítását, Pompeiusz győzött.
Ekkor legalább is meg volt győződve róla, csak nem számolt Heródesékkel.
Ekkor még Heródes apja befolyásossabb a fiánál, de megkapja már igen fiatalon Galilea katonai parancsnoki tisztét a testvére meg Jeruzsálemét. Pompeiusz tíz év után elég bátor, hogy kipakolja a templom kincstárát, közben Júliusz (későbbi cézárral) összekülönbözik, amiből háború lesz. A háborúban valahogy Júliusz oldalára keverednek Heródesék, ami ugye jelen helyzetben árulás, a főpap az apjára bízza a hadsereg vezetését, és megdumálják az alexandriai 1millió zsidóval, hogy ők is árulják el Pompeiust, így Júliusz simán legyőzi Egyiptomban. Így lettek cézár-csinálók.
Jótett helyébe jót várj, Júliusz Kre. 47-ben Jeruzsálem-i látogatásakor megerősíti a tisztségeikben az árulókat, római polgárságot kapnak stb.
Kre. 44-ben sajnálatosan átlépi a Rubikonta Júliusz cézár és Brútuszék megölik. „Az alávetett népek közül senkik sem siratták úgy, mint a zsidók” – a római történetírók szerint. Kialakul egy kisebb birodalmi fejetlenség, amiben úgy néz ki, hogy egy bizonyos Cassius nevű római lesz a Kelet ura, akin rajt maradt ez a tisztség, mint szamáron a fül.
Ügyesen megvásárolják.
Az ár nálunk egy kissé borsos, mi nehezen szednénk össze 700 talentum aranyat (46-47 tonna), a nemzeti bank elnöke nem örülne, ha kipakolnánk a készletet, és a harmada még akkor is hiányozna. Ez Heródeséknek nem probléma, összedobják.
Heródes apját azért a főpap megmérgezteti a pohárnokával a biztonság kedvéért, na meg a saját lányát feleségül adja a jó békesség kedvéért a jóképességű Heródeshez.
A probléma csupán annyi, hogy Cassius nem tartós, birodalmi belső fejetlenség egy pontján Kre.40-ben kivonul Izraelből otthagyva csapot-papot.
Na, most jött el a jó világ, a teljes függetlenség ideje!
Ehhez képest a babiloni rokonok megjönnek a pártus hadsereg kíséretében, a sokat látott főpapnak levágják a fülét így tovább már nem főpap, átveszik a Rómamentes irányítást. Heródes pucol Rómába. Kijárja magának az Izrael királya címet, még Kre. 40-ben meg is kapja, aminek semmi jelentősége, mivel még hátra van az Antonius – Octavianus párharc is, a pártusok meg amúgy is elvitték azt a területet és senkinek sincs ideje háborúzni a visszaszerzéséért. Szépen sorban sikerül biztosítani Antonius barátságát, majd Octavianus (Augusztus császár) barátságát is, nyilván megvolt mindegyiknek az ára.
Lényeg, Heródes királyként masírozik be Jeruzsálembe három év múlva Róma seregeivel. Kihajítja a Pártus oldali (napkeleti) rokonokat, és dávidi méretű országa van. Úgy konszolidálja a rokonságban támadt perpatvart, hogy az első általa kinevezett főpapot Babilonból, tehát a pártus földről hozza.
30 év múltával, ha napkeletről (Pártus földről) bölcsek jönnek és kétségbe vonják az ő messiás királyi voltát bizonyos csillagászati okokból, az kérem pártütés. Terrorizmos, amit minden eszközzel fel kell számolni. Meg is teszi. Kiirtja az újszülött gyerekeket, Betlehemben ahonnét a veszély fenyeget.
A gyerek szám az kérdéses, elvben egy hatszáz fős település két év alatti fiú gyerekeinek a száma 10 fő körüli. A hagyományban elfér, hogy Heródes százával öleti le a gyerekeket.
Összegezve, egy Heródes kaliberű fickó ne tudná megoldani a maga befolyásával és hatalmával ennek a megprófétált messiás király problémának a kezelését, hiszen mindenki láthatja itt az igazi messiás király ő maga, a próféciák őróla szólnak, ha mégsem, akkor kiigazítjuk őket, meg a napkeleti testvéreket is, ahogy harminc évvel korábban. Aztán majd ismét konszolidáljuk a helyzetet és a fiaim uralkodnak utánam még két generációt legalább és a befolyásunk kiterjed az országaink határain túlra is, a zsidóság zömére, felvásárlunk horribilis pénzekért császárokat meg mindenkit, akit csak kell. Mozgatjuk a sakk bábukat.
Néhány nagy tudású hittudósnak nem tetszik, másféle messiást akarnak?
Arra van rendszeresítve a Jeruzsálem-i főpap, majd felülírja a véleményüket, őt meg én nevezem ki. Na, nem szükségszerű, hogy a haláláig, mint ez régen szokás volt, vagy ha mégis szükséges, akkor majd előbb hal meg…
Hittudós napkeleti urak segítsetek nekem megtalálni a Messiás királyt, a többit majd én intézem!
Hatalom technikákkal igen messzire el lehet érni, lásd Heródes és az ő kései utódai ilyen olyan országok és birodalmak, vállalat-birodalmak élén. A hatalom technokraták újra és újra maguk alá gyűrik Magyarországot is.
A szakrális jeleket, amik az ’Úr megkérdezésünk’ rítusára adott égi válaszok, azért érdemes megbecsülnünk, mert azok köré építi fel az Úristen a jövőt és nem a heródesi technokraták ügyeskedéseire.
A betlehemi gyermek köré és nem a Heródesek köré.
Karácsonyunk gyönyörű reménye van ebben.
csbz
