Unalmas-izgalmas históriaelemző kérdések a Magyarország-i bibliaolvasó kalauz heti igeszakaszai kapcsán maximum egy oldalban: Október 3. hete Nehémiás könyve második szakasz (Neh.7,4- 9,38)
A templom falai állnak, ha nem is salamoni dicsőségükben. Jeruzsálem falai állnak, persze még messze nem egy mesés keleti nagyváros. A szakrális falak felállításán a sor. Mi kell hozzá? Kell egy elkülönült nép (gyülekezet) és egy a néppel elfogadtatott szent irat, amelyre felesküszik. Aztán meg ünnep, amit megülünk.
Képzeljék el a Ditroit-i Kálvin Kollégium (ide nem járattam a gyerekeimet, évi ötmillió forint csak a tandíj gyerekenként) dékánja előveteti a tiszteletes úrral a választói névjegyzéket, alaposan átnézi, kilódítja azokat, akik nem felelnek meg az elvárásainak, azután felsorakoztatja az egész gyülekezetet és felolvassa nekik a szentírást heteken át minden délelőtt, délután meg lehet gondolkodni róla. Ez így megy nap napután, ellenőrzött jelenlét mellett, na, lenne itt hamarosan perpatvar. Aztán fel is esketne a végén mindenkit, hogy mostantól az írások szerint él. Konfirmáció! Na de nem úgy, hogy akkor utána már többet nem kell templomba menni, mint ahogy felénk szokás! Nem-nem utána megünnepeljük nyolc napon át évről évre, és átvesszük újra meg újra lelkesen az anyagot. Életszerű? Simán meglehet szervezni? Kezdjük el? Építsük fel a reformáció falait itt köztünk ezen a módon a következő 2500 évre? Most fordítsuk vissza Nehémiás korára a történetet:
Ezsdrás a nehardai papi írnoki iskola vezetője, amelyik iskola 100 évet dolgozott a Mózes öt könyvének értelmezésén (Tóra) ezer kilóméterekre Jeruzsálemtől. Tehát ő sem odavalósi, ahogy Nehemiás se odavalósi. Nem egyedül jött, hozott magával egy Jeruzsálembe települő csoportot, ezerötszáz férfi meg a családjaik, ők sem odavalósiak, 100-150 évvel később jöttek, mint az eleje. Igen lelkesen fogadják őket mindenek előtt azért, mert hihetetlenül vastagon ki van bélelve a zsebük. Ráadásul a birodalom legmagasabb hét fős testületének a mandát-levele alapján bejárásuk van a környékbeli tartományok kasszájába is, 6-8 tonna ezüst, búza, bor, só per kassza mélységig. Nehemiásnak csak a királytól volt mandát-levele, persze az se gyenge, Ezsdrásnak a legmagasabb fórumtól. Gyakorlatilag a ’London city’ megérkezik Jeruzsálembe, saját pénzverési jogosítvánnyal (most nem térnék ki a Selyem út pénzügyi központja kérdéskörre). Előveszik a névjegyzékeket, ki a jó betelepülő származásilag és ki a rossz, „akinek nincsen öröksége Jeruzsálemben”, az ötvenezerből találnak is 115 ’problémás esetet’, köztük persze a helyileg illetékes tartományok két konkurens zsidó helytartójának és a később eltávolítandó helybéli főpap családjának a nevei is ’problémás esetek’ a lista szerint. Gyakorlatilag lenullázzák az előző 100 év vezetőrétegét a listával. Összehívják a névsor alapján az évszázad betelepülőit, még egyszer elküldik az illetékteleneket a zártkörű rendezvényről és előveszik a tórát.
Itt megállunk. Az eredeti elpusztult Jeruzsálem ostromakor, a nehardai papi iskola 100 évet dolgozott a helyreállításon. Ezt hozta magával Ezsdrás pap az iskola vezetője, aki a birodalom felhatalmazásával bír, hogy ez alapján az írás alapján a birodalmi templomot a birodalmi megerősített városban, valamint az Eufráteszen túli tartományokban megreformálja. A hitoktatás jó hatásfokának fokozása érdekében pallos-jogot is kapott hozzá, az engedetlenek kivégzésére, száműzésére, megbüntetésére és törvényhozásra!
Volt egy teológus fickó, aki azt állította, hogy Ezsdrás írta a tórát. Felakasztották érte.
Megkezdődik a felolvasás, érthető módon nem szeretnének hiányozni a meghívottak. Ráadásul a szóbeli hagyományok a történetek egy jelentős részét megőrizték, tehát ismerős volt az anyag. A Mózes 3-4 könyvei a számok és a léviták könyve meg Ezsdráséknak biztos érdekes, mint papoknak, a többség aligha érti. (Az énekeskönyvünkben is van egy csomó ének, amit csak a papok tudnak elénekelni…) Még így is rémítően kemények a kilátásba helyezett isteni büntetések, a papoknak kell – elég ügyetlenül – biztatni a népet, hogy a délutáni gondolkodási idő alatt tessék mosolyogni és boldognak lenni, mert ez egy jó történet. A felolvasás hetei után jön a konfirmációi eskü, itt sincs hiányzó, mert a jobbik eset a száműzetés. Majd a megismert írás alapján megtartják - nyolcszáz év után először újra – a yom kippurt, a lombsátrak ünnepét, az egyiptomi kivonulás emlékünnepét (nyilván némi áthallással a Perzsián belüli Jeruzsálembe településre). Krisztus urunk ennek az ünnepnek a nyolc napja alatt foglalja el Jeruzsálemet 400 évvel később, virágvasárnap – nagypéntek – húsvét. Így épültek fel a tóra igazi végső falai, az igazi névsorokat az Úristen írja a Szentlélek által és nem birodalmi megbízottak katonai biztosítás mellett.
Arra majd kitérünk, hogy a világban akkor már a Selyem út mentén szétszórtan élő zsidó törzsek és más nem jeruzsálemi zsidó templomok hogyan integrálódnak, vagy nem az ezsdrási tórához. Illetve arra nem térünk ki, hogy a mostanság sokat emlegetett ’világuralmi háttérhatalom’ elmúlt 2400 éve és azon belül 500 éves jeruzsálemi beágyazódása egybeesik-e Ezsdrás professzor konfirmációi szolgálatával, a tóra falainak felépítésével.
csbz
