2016. november 10., csütörtök

A Látrány-i búcsú

Unalmas-izgalmas históriaboncolgató elmélkedés a magyarországi Bibliaolvasó kalauz heti része alapján november 2. hete
Eszter könyve I.





Nagyon jól kitaláltam, hogy egy ünnep és az ünnep mítoszának szétválását a Látrány-i búcsún keresztül próbálom érzékeltetni. 
Ám az 50 év alattiak számára nem mondott semmit, hogy micsoda kacsasültek és mákoskalácsok köré gyűlt össze a valamikori nagycsalád, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek garmadája, akkoriban még nem ’családi találkozónak’ (vagy ami még rosszabb: ’csali-tali’-nak) hívták az eseményt, hanem búcsúnak. Az ünnep fényét a veszedelmes ringlispíl és a vásári standokon kipakolt műanyag katonák adták. 
Reformátusok lévén nem derült ki középiskolás koromig, hogy ez valami egyházi ünnep amúgy meg. Fogalmam se volt az Európai eszmetörténet ezeréves mélységű igen kényes termékéről, a búcsúról. 
Röviden: 1054-ben Nyugat és Kelet egyháza kiátkozza egymást. Az öt elválasztó kérdés egyike a tisztító tűz kérdése. Kelet azt mondja, amit a reformátusok is, hogy badarság. (Tíz éve terjesztem: mi lesz a római katolikusból a tisztító tűz után?! Református.) A gondolat veleje, hogy a meccs lefújása után - a Szent Mihály lova után - is még van egy félidő, amikor megfordítható az eredmény, elnyerhető a „Teljes Búcsú” az egyház közbenjárására a megdádázott lélek mégis besurran az üdvösségbe. Például ezért mondatnak miséket a halál évfordulóján a rokonokért, hogy búcsút nyerjenek. 
Ötven évvel az egyházszakadás után, tehát a nyugati és keleti kultúra gyökereinek elválasztása után Orbán pápa nekiugrasztja Európa nyugati felét az akkor is éppen militánsan terjeszkedő muzulmánoknak. Keresztes háborúk kezdete. Mit kap a résztvevő? Teljes búcsút! (Tisztító tűz nélküli üdvösséget!) Persze ez kapóra jön sok kiátkozott ezért trónját vesztett uralkodónak, meg azoknak is, akik a kiátkozás határán táncolnak, jó László királyunk és pláne barátai (6+1 átok) tudnának mesélni róla (egyszer majd ezt is leírom). 
Aztán az időben ugorva Dózsa még három évvel a reformáció előtt is keresztes sereget gyűjt Jeruzsálem visszavívására pápai mandátlevéllel, mint valamikor Oroszlászívű Rihárd, csak másként alakult, számára előre hozták a tisztító tüzet. 
Aztán kitört a botrány, Luther a búcsú-cédulákon rágott be, jó pénzért vehetsz búcsút (értsd üdvösséget) ebből lett a reformáció.
Egyfajta diszkrét báj, egy somogyi kisvárosban élt két plébános, az egyik egy magatehetetlenség felé ballagó házvezetőnője minmálnyugdíjából tengődött. 
A másik Szán Marinoból vámmentesen hozott viszkit vett elő a bárszekrényéből az új építésű emeletes plébánián és arra volt büszke, hogy rendszeresen téeszelnöknek nézik. Nos, ennek a másodiknak jó olasz kapcsolatai voltak, kintről kapott miséket, amit valutában fizettek. 
Szegény talján plébánosok nem bírták a sok megrendelt misét, tele volt a naptárjuk, azt azok a drága talján lelkek mégse várjanak ott a tisztítótűzben éveket a mise-torlódás miatt! Jól jött nekik a vasfüggönyön túli segítség. Búcsúcédula mai csomagolásában. 
Na, ezekről a dolgokról, hogy a Vatikán világuralmának elsőszámú eszköze a búcsú, semmit nem tudtunk a Látrány-i búcsú patronos pisztolyát durrogtatva, mert vallási analfabéták voltunk, hiába jártuk templomba.  
Így érkezünk el Eszter Könyve kapcsán a zsidók purim ünnepéhez. 
Egy ünnep, amit lassan bevezetnek a zsidó kolóniákban, először is a Jeruzsálembe költözők hozzák magukkal Babilonból és ünnepelik, mint egyféle farsang idejére eső ünnepet, majd 400 évvel később az egyiptomi zsidók is beveszik az ünnepeik közé, de újabb 200 év múltán az Ószövetség könyveinek kanonizálásakor is még erős a vita, hogy bevegyék-e azt a könyvet, ahol egyszer sem hangzik el az Isten neve. Az egyiptomi zsidók azzal oldják meg a kérdést, hogy feljavítják nagy terjedelmű istenes részekkel. Ezért, az egyiptomi tuningolás miatt különbözik a katolikus és református bibliában az Eszter könyve.
Maga az ünnep igen mulatságos lehet, egy nap böjt, majd berúgás addig, amíg a szakrális társaság nem tudja megkülönböztetni az ’átkozott Hánnanit’ az ’áldott Mordokájtól’, vagyis az ünnep akkor van készen, amikor mindenki sík részeg. (Hogy megnövelné a templomaink látogatottságát, ha mi is tartanánk ilyen ünnepet!) A vallási analfabéták számára persze aligha érdekes az az eszmetörténeti barangolás, ami az ’átkozott Hánnáni’ és ’áldott Mordokáj’ hátországa. Ahogy a búcsúba járókat sem igazán foglalkoztatta generációkon át, hogy az egy egyházi ünnep végsősoron.
Tehát adott volt egy népszerű ünnep, amit magukkal hoztak Babilonból és azt mondják az írásmagyarázók, ehhez kellett ünnepi keretet rajzolni, így született az Eszter könyve.
A történet röviden, a perzsa világbirodalom új trónra került királya Ahasvérós (I.Xerxész ahogy mi ismerjük) leveri az ilyenkor szokásos lázadásokat mind a 127 tartományban béke van. Fél évig tartó ünnepet tartanak, ahol a királynő megsérti a protokolt, ezért a hárem hátsó részébe kerül. Keresnek új királynőt, három év alatt megtalálják Mordokáj árva unokahúgát, Esztert, aki királynő lesz, de titkolja, hogy zsidó. Hét év múlva a király miniszterelnöke lesz Hánnáni, aki előtt Mordokáj nem hajt térdet, ezért Mordokájnak és népének kiirtására szerez felhatalmazást Ahasvéróstól, és persze a vagyonelkobzás hozadékaként 650 000 tonna ezüstöt ígér az államkasszának fedezeti alapként. Nem nevezi meg a király számára, hogy melyik az az engedetlen elkülönülő, törvényeket semmibe vevő nép, akivel le akar számolni a birodalom minden tartományában, így is szabad kezet kap. Mordokáj aktiválja a beépített Esztert, aki bevallja titkolt zsidóságát, aki megmenti Mordokájt, majd megmenti a népét. Mordokáj lesz a korlátlan hatalmú miniszterelnök. Hannanit oda akasztják, ahova Mordokájt szánta, Nem a zsidókat irtják ki a 127 tartományból, hanem ők irtanak ki mindenkit, akit ellenségüknek tartanak 75000 főt, a birodalmi adminisztrációt végképp ők irányítják. 
Mindezt Jeruzsálem falainak újjáépítése előtt két évvel, Kre. 450 környékére datálják.
Most jöjjön az unalmas-izgalmas rész: 
Először is a történet erőteljesen emlékeztet József történetére, ott Egyiptom miniszterelnöki székét szerezi meg József és átalakítja a birodalom közigazgatását, közgazdaságát, ökoszisztémáját. A rokonokat beülteti a vezetői kulcspozíciókba, így biztosítja az akkori világuralmat, az uralkodóhoz lojális. 
Mordokáj ugyan ezt teszi 1200 évvel később a perzsa világbirodalom elfoglalásával, az uralkodóval lojális, a konkurencia pusztuljon. Ez az ünnep tárgya.
Másodszor mindig nagy hangsúly van a bibliai történetekben a származásokon. Hannáni ágágita származású! Ágág ammónita király volt, akit 600 évvel korábban Saulnak az első izraeli királynak kellett volna kiirtania egy még azelőtt 250 éve elrendelt szent háborúban, népével együtt. A népet kiirtja, a királynak megkegyelmez, ezért az Úristen Sámuel prófétával megüzeni, hogy nem az övé és az utódaié a trón mostantól!
 Mordokáj és Eszter származása pedig éppen Saul király családjába vezet vissza. Ők a szent háború kötelezettségének 850 év utáni teljesítésével Hánnáni kiirtásával megmentik a népet, és rehabilitálják Saul király családját, hisz a birodalom irányítása náluk van. 
Két év múlva Jeruzsálem újra felfegyverzésével a rehabilitált Saul-tradícióval szemben megjelenik a kizárólagos Dávid-tradíció igénye. 
A Saul-tradíció mélyebb és egyesítő réteg 127 tartomány zsidóságát fogja össze. 
A Dávid-tradíció az ország kettészakadásához vezetett már az elején, Ezsdrásék listáznak a templomban, kinek van és kinek nincs öröksége Jeruzsálemben. 
A két tradíció vonal homlokegyenest ellentétes felfogását mutatja az a skandallum, hogy Eszter egy nem zsidóhoz megy feleségül!
Már megint elszaladt a terjedelem. Itt folytatjuk.

csbz
Share:

Az Úristen tüze - a szerelem.



Unalmas-izgalmas históriaelemző kérdések a Magyarország-i bibliaolvasó kalauz heti igeszakaszai kapcsán lehetőleg egy oldalban. November első hete.




Énekek éneke alapján


De jó, hogy csak annyira vállalkoztam, a históriai hátországba pillantunk bele ebben a kimeríthetetlen témában. 
Persze azért megkísért, a prédikáció lehetősége: - mecsoda különbség(!) ’beindult a kémia köztünk’, vagy az ’Úristen tüze’! Ez nem irodalmi különbség, ez két teljesen másik világ. Erről több szó most ne is essék.
Az Énekek éneke szerelmes versgyűjtemény, és mint ilyen teljesen természetesen banálisabbnál- banálisabb túlzó természeti képekbe csomagolt magasztalása a szeretettnek. Pont úgy, ahogy kell ezerévek óta, vágyódással, kizárólagossággal, elrejtőzéssel és újra egymásra találással, a másikkal való dicsekvéssel, féltéssel, satöbbi, egyszóval szerelemmel, az Úristen tüzével.
Na most, a probléma: Az Énekek éneke címnek a fordítása úgy még beszélőbb, hogy a legénekebb ének. Igenám, csakhogy a bölcsességirodalom öt tekercse közül az egyikről beszélünk, mint a legénekebb énekről! Ezt nagyából úgy tessék érteni, mintha a Magyar Tudományos Akadémia elsőszámú szekciója a Szerelem Tanszék lenne, ahogy a világ minden tudományos akadémiáján is ez lenne a helyzet. Ettől ma igencsak messze járunk. Márpedig a Biblia kánonjában ezen a helyen a bölcsesség irodalomban találjuk a legénekebb éneket.
Tovább megyek, ahogy a Mózes könyveit (tóra) felolvasták az Ezsdrás-féle jeruzsálemi templomban, úgy a virágvasárnap-húsvét ünnepkörnek megfelelő ünnepükön a nyolc napos liturgia része volt a legénekebb ének felolvasása.
Hogyan kerülnek a szerelmes versek a templomi liturgiába?
Az első számú válasz egyszerű, allegórikus értelmezés. Az ószövetségi papi értelmezés és az újszövetségi értelmezés Origenesz óta azt mondja, ahogy a szerelmesek között ég az Úristen tüze, úgy ég az Ő népe és közte az olthatatlan tűz. 
Akkor ezzel rendben is volnánk, ez egy kimerítő magyarázat, így már érthető miért nem képes az ember, aki egyszer az Úristen vonzásába került, soha-soha többé szabadulni az Úristen magasztalásának édes kényszerétől, hiszen az maga az Úristen tüze. Gondolj csak a pünkösdi Szentlélek kitöltetés leszálló lángnyelveire. (Heidelbergi KT: Mit hiszel a keresztyén anyaszentegyházról? Isten fia a világ kezdetétől annak végezetéig az egész emberi nemzetségből /tehát nem csak az ezsdási templom nyilvántartásából/ Szentlelke és igéje által magának egy népet gyűjt össze, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok.)
Allegórikus értelmezés, rendben van, ez így tökéletesen elfogadható mai ésszel is.
Azért vessünk néhány pillantást, már csak az unalmas-izgalmas sorozatunk okán is, a dolog egy lehetséges másik vetületére: Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy kivétel nélkül az ezsdrási időkben, amikor a legénekebb ének verseskötetét összeállítják az évszázadok szerelmes verseiből és beteszik a templomi liturgiába, a környező kultúrák mindegyikében a szerelem még ennél is magasabban jegyzett valami, hiszen isteni rangban van. Minden kultúrában megvan a szerelemért felelős isten! Ebben az összefüggésben az Ezsdrás vezette nehartai papi iskola következetesen leértékeli a szerelmet a többi kultúrához képest. Persze így is magas az ázsiója, hisz az Úristen tüzeként nevezi meg az Énekek éneke 8. fejezet 6. verse. A könyv felirata szerint meg Salamoné, aki nem is egyszerűen egy valamikor élt király, hanem a bölcsesség védjegye. A nehartai papi iskola 80-100 évet dolgozott lekövetkezetesebb monotheizmos irodalmi hagyomány anyagának összeállításán, mielőtt Ezsdrásék felolvassák, megszavaztatják, és alkotmányos eskübe foglaltatják azt. Ebbe a következetességbe nem fér bele egy önálló szerelem isten, mint a többi kultúrában. Ugyanakkor a szerelem nem kihagyható, hisz magunkról tudjuk mecsoda hatóeröje van, ezért zseniális megoldás az Énekek éneke, a szerelem nem önmagában isten, de a legmagasabb helyről jövő legnagyobb bölcsesség, még akkor is, ha a szerelmes eszement banálisabbnál-banálisabb természeti képekbe csomagolja a maga gyönyörű rajongását ezerévek óta.
No és mi helyett ez a következetes leértékelés? Ez ám az ingoványos talaj! Ezsdrásék egy kemény és következetes kultúrharcot visznek végig a zsidóságon belül, amit sok évszázad alatt meg is nyernek. Korábbi írásokban utaltam néhány sejthető, ám nehezen dokumentálható részletre, most megint lépjünk erre az ingoványra. Eltérőek a vélemények arról, hogy mióta zajlik a világkereskedelem a Selyem úton, pontosabban utakon, mivel több párhuzamos vízi és szárazföldi útrendszerről beszélünk vélhetőleg az egyiptomi óbirodalom idejétől, amelynek kínai és portugáliai végpontjai között 11 000 kilométer a távolság. Napi járóföldenként, 30-40 kilóméterenként egy vendéglátóhely, istállóval, szállodával, raktárral, bankszolgáltatással, saját becslésem szerint 1500-2000 telephely között volt a számuk minimum. Ezek mentén jött létre a világot behálózó zsidó diaszpóra rendszer. Ennek a teljes rendszernek a szellemi lefedése és hálózatba szervezése a kultúrharc tárgya és persze az sem mellékes, hova fizetik be a tizedet. A három ismertnek mondható versenyző ugye Jeruzsálem temploma a perzsa hatalmibeágyazottságú Ezsdrásékkal, a Szanbalat féle samáriai vetélytársak, akik a legtovább tartanak ki, és az Elephantinei templom az egyiptomi és etióp beágyazottsággal (ők majd ezer év múlva megpróbálják lenyúlni a Selyem utat a győztesektől, de nem bírják pénzzel). Nem kizárt, hogy ezeken a központokon kívül is voltak még versenyzők a hegemóniáért, nem tudom. Most a témánk szempontjából Elaphantine és Jeruzsálem lehetséges mérkőzése érdekes, márpedig azért, mert láthatólag ők ott Egyiptomban nem járták ki a nehartai papi iskola következetes monotheista képzését, és náluk a kánaáni istenpanteonból továbbra is szereplő Él húga, Anat istennő, aki Baál felesége, aki annyira szereti a férjét, hogy minden évben előhozza a holtak házából. Igen elterjedt istennő a kelet kultúráiban (Lásd: wikipédia: Anat), valamint ne feledkezzünk meg Anátotról, Jeremiás próféta szülővárosáról, és Ebjátár főpap száműzetésre kijelölt lakóhelyéről Jeruzsálem mellett. Anat nagybefolyású szerelem istennő. Naná, hogy nem Jeruzsálem vesz részt a kiiktatott Elephantíne újjáépítésében, hanem csak a Sanbalat féle samáriai társaság nyújt támogatást.

Ingoványos talaj, de ad némi pikantériát Jeruzsálem álláspontjának, a szerelem nem isten, de az Úristentől való tűz, a legizgalmasabb bölcsesség mondja az énekek éneke, amit minden évben felolvasnak a jeruzsálemi templomban, az ünnepi liturgiában. Mindez hallgatólagosan azt jelenti, tessék tudomásul venni, hogy Anat istennő nincs a pályán többet, Szulamit és Salamon a szerelmes összetartozás gyönyörűségének toposza mostantól kezdve.

csbz 

Share:

Írjon nekünk!

Név

E-mail *

Üzenet *

Kapcsolat

Látrányi Református Egyházközség
Kossuth tér 2-3.
Tel: 85/327-008
Copyright © Látrányi Református Egyházközség | Powered by Blogger
Design by SimpleWpThemes | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com