Meddig még? - 13. zsoltár.

– fehér mágia Advent harmadik hetének unalmas-izgalmas zsoltára a magyarországi bibliaolvasó kalauz szerint  

A kiindulásom nem változott - az elmúlt héten – a zsoltárok az igen mély református magyar lélek ’hitbeni valóságának’ hordozói voltak és esetleg még ma is azok. A reformáció a szentképeket zsoltárokra cserélte és ezt igen jól tette. Még két kép: Debrecen, nagyerdei stadion, magyar református világtalálkozó ’90-es évek eleje, a világ akkoriban úgy volt, hogy változik. Változott is, megkezdődött a Balkán háborúja. Ekkor még létezett bizonyítottan a református néplélek, és bizalommal voltunk afelől, hogy a változásban lesz tér a kiteljesedésére. 60 000-en néztük, ahogy a ’papok táncoltak’, igen csak parádés volt a többszáz palástos lelkész bevonulása, bizonyára a prédikátor is alaposan felkészült az igehirdetésre. Meleg is volt. Nade, ahogy megszólalt a „Te benned bíztunk eleitől fogva” 60 000 torokból, na, az volt a református szívdobbanás – erő, amitől templomok kezdtek épülni, iskolák nyitották ki a kapuikat Kárpát-medence szerte. Ez még egy valós spontán ébredezése volt a reformátusnak. Már ott is ott voltak, a ’leszabályozók’, jó részük palástban, akiknek az a dolguk, hogy a református szívdobbanás erői, az előre (páholy) meghatározott mederbe (el)terelődjenek. A következő kép, öt év múlva Nagyváradon a stadionban, akkor már öt éve ölték egymást a háborúban, a református-szív-zsoltár zengése ott is hibátlan volt, ám a hatásán túl az eseményről erős képként maradt meg, az a látványos policia parádé és a civilnek öltözött szekus seregszemle, ami a fejkendős nénik énekét őrizte. Ahol a zsoltár megszólal ott készültségbe helyezik a rendvédelmi szerveket. Ez igazán megtisztelő és egyben mulatságos is volt. Ekkor még nem igazán értettem, hogy nem csak az elcsatolt területeken, sőt elsősorban nem ott. Megértettük. mert mi mindig megértőek vagyunk évszázadok óta, hogy a nehéz idők változásával még messze nem vagyunk kész, meg türelemmel kell lenni, aztán majd a református néplélek is sorra kerül. (Ám az mégis csak meghökkentő, ha esperesek a kommunista világ elmúltával is írnak jelentéseket az emberről, na, nem az egyház számára. A püspök jelent fel a belügyminiszternél. Egy fő gondnok gründolja a sajtó lejáratásomat. Meg egy szegről-végről rokon fogta a kezében a dossziémat a katonai elhárításnál. stb, stb, stb.) Csakhogy amíg megértőek voltunk közben eltemettük, a fejkendős néniket meg azokat a bácsikat, akik pár perc türelmet kérve ünneplőre cserélték a munkásruhát, és még meg is borotválkoztak sebtében, amikor bejelentés nélkül beállítottunk hozzájuk hétköznap délután az egyház dolgában értekezni. Nekik már a mennyei kórusban van zsoltáros-helyük. Velük temettük a zsoltáros szívdobbanás, a magyar református néplélek - e világot rendbe hozni képes - zömét. A ma már igen magas székekben ülő hálózati elterelők persze továbbra is teszik a dolgukat, ahogy a civilnek öltözött szekusok egykor Váradon. Viszket az ujjam a klaviatúrán, hogy néhány pikáns részletet megosszak róluk, meg az elképesztő székjeikről, meg az általam akaratom ellenére megismert dolgaikról néhány szösszenetet, tizen-valahány éves hallgatásom után. Nem a lejáratásukra, hanem a világunk ’működtető motorjainak’ valós – elképesztő - bemutatására. Majd annak is eljön az ideje, és ez a hely is jó, hiszen annyian olvassák hetente a honlapot a világ minden sarkából, ahányan a Kálvin téri templomot látogatják vasárnaponként, tehát bőségesen elégséges nyilvánosság. A zsoltár sokkal izgalmasabb náluk, ők is attól félnek igazán, mert ha megárad a zsoltár a református szívben, akkor a fajtánkból eredően az kilép a mederbe terelők elképzelései közül. Azt meg, hogy mikor van a mindent elsöprő zsoltár-áradás ideje az Úristen tudja, nem a szabályozók. 13. zsoltár, alig énekeljük, a szakirodalom is röviden elintézi: - négyszer kérdezi a zsoltáros - meddig még? Tehát egyéni panasz zsoltár a Dávidé feliratú gyűjteményben, amelynek az utolsó hatodik verse dicsőítő hangvételűre vált, megelőlegezve az Úr szabadítását. Ennyi. Ez inkább unalmas, mintsem izgalmas. Hacsak nem kezdünk el abból az irányból közelíteni, hogy Ószövetség irodalmi vezérlő elv volt, zsoltár Dávidé, bölcsesség irodalom Salamoné, mindkét irány az Úristen megismerésének egyenrangú útja. A bölcsességre még csak ráhangolódik az ember, a Kant-i isten-érv cáfolatok ellenére is. Hiszen a párhuzamos kultúrákban pár éve régészetileg megtalált bölcsesség irodalmak ezer évekkel mélyítik ki az eddig ismert szellemtörténeti időket. Na de a zsoltárok, amiknek keletkezés történetét nem lehet visszakövetni, nem tudjuk milyen helyzetben szólaltak meg először, nem tudjuk hogyan nyertek szakralitást, volt egy zsűri? Kellően hosszan vezette a vallási slágerlistát, akkor bevették az örökzöldek közé, hogy évezredeken átt játszák? Akkor hogyan veszhetett el az eredeti dallama? Az egész zsoltárok könyve egy irodalmi dalgyűjtemény csupán a korabeli PEN-klubból, tényleg? Ez nekem így nem áll össze…- persze lehet. Valaminek lennie kell, hogy ilyen magas a zsoltárok ázsiója az ószövetségi gondolkodásban is, mint a magyar református szívekben. Nézzünk egy lehetséges választ, ami kimélyítheti a zsoltárok szakralitását, nem mintha szükségük lenne rá. Ami jár a fejemben az nyilván nem terjeszthető ki mind a 150-160 zsoltárra, de talán az öt könyv közül az elsőre, a Dávidé feliratúakra, vagy azok közül néhányra igen: - fehér mágia. (Ezen a ponton az olvasók jelentős részénél lecsap a biztosíték.) Nézzük a hátországot, amit a biblia mutat: Dávid attól összehasonlítási alap az összes ószövetségi király értékítéleténél, mert ő ’megkérdezte az Urat’ és hallgatott rá. Így lett az udvartól kihajított katonai vezetőből, sivatagi rablóból nyolc ország királya. Mi volt a baj az elődjével, Saullal? 1. Ő is ’megkérdezte az Urat’, de volt, hogy nem várta ki a választ, mert az ellenség közben támadott. 2. Volt, hogy nem győzte kivárni a szertartás lebonyolítójának, Sámuelnek a megérkezését és maga kezdett hozzá az Úr megkérdezéséhez! 3. Volt, hogy az Úr megkérdezése eredménye ellenére kegyelmet gyakorolt az ellenséges király felett, nem ölte meg a családjával együtt! 4. A végső érv a király bukása mellett az endori halottidézőnél tett látogatása, Sámuel megidéztetése, amivel átcsúszott a fehér mágiából a fekete – mózesi törvény tiltotta – mágiába. Saulnak problémái voltak az Úr megkérdezésével, például, amikor Dávid menekülni kezd előle, és ügyesen az ország akkori fő szentélyéből a nobi papoktól szerez szent kenyereket és Góliát ott az oltárnál tárolt fegyverzetét, mint az ország szabadságának szimbólumát, mert nem említi, hogy Saul halálra keresteti. Szóval a nobi papok berendelése és kihallgatása során a harmadik súlyos vád, ami az árulásukról szól, hogy Dávidnak ’megkérdezték az Urat’! Nem tagadják, azzal érvelnek, hogy de hát eddig is hányszor ’megkérdeztük az Urat’ Dávidnak. Ezért aztán ki is írtja Saul mind a 86-ot akinek ’efodja’ volt. Az ’efod’ az elengedhetetlen kellék az Úr megkérdezéséhez. Egy menekül csak meg közülük valahogy, nevezett Ebjátár, aki persze Dávidhoz menekül az ország fő szentélyének a lerombolása után, és ő lesz Dávid főpapja, aki elvégzi az Úr megkérdezésének szertartását a sivatagi rablóságtól a nyolcadik királyi szék meghódításáig, mert neki van efodja. Cádok főpap, mint a templom későbbi főpapjainak legitimációs őse, majd később lép a képbe. Mi maga az ’Úr megkérdezése’ szertartás? Mózesig kell visszalapoznunk, Amikor Józsué átveszi a katonai főparancsnokságot, azt mondja az Úr, Józsuéval nem beszélek úgy, mint veled Mózes. Amikor ő kivezényeli a csapatokat az efodos papon keresztül kell ’megkérdezni az Urat’, ő pedig sorsvetésen keresztül ismeri meg a válaszomat! Nos, ez a fehér mágia! Dávid abban volt igen jó, hogy az efodos pap sorsvetésére bízta a nyolckirályságos birodalmának összeállását. Akkor támadott, amikor a sorsvetés azt dobta, és nyert mindenben. Igen, de mi volt a ritusa a sorsvetésnek? Ez volt a legizgalmasabb esemény az ország, az országok életében, ennek biztos volt valami liturgiája! Valami, ami feledésbe merült, mert elnyelte az idő visszahozhatatlanul?! Nem lehet, hogy mindig is itt volt a kezünkben?! Nem lehet, hogy a zsoltárok ősi rétege ehhez az ’Úr megkérdezése’ szertartáshoz csatlakozóan lett szakrális? Esetleg már az volt Dávid előtt is? A 13. zsoltár az Urat faggatja, négyszer – meddig még? – aztán egyszercsak a végén felragyog a tekintete és magasztalásba kezd. Mi lehetett a kettő között? Esetleg maga az efodos sorsvetés és megérkezett a válasz, amire rá kell hagyatkozni, mert már győztél, mert az Úristen eldöntött valamit (ebben volt gyenge Saul)? Meghatározó szívdobbanások ezek, valami, amiről tudod, hogy az Úristen eldöntötte és neked csak végig kell menned a legképtelenebb utakon is bizalommal, mert ebből valami igen jó fog kialakulni. Dávidhoz fogható mennyiségű katyvasz kevés ember életében adódik, valahogy mégis minden utódjának az ő élete a próbaköve. Engedetessék meg egy személyes história. Lecsengett és mederbe terelődött az első spontán templomépítési és intézményalapítási hullám a ’90-es évek végére. A Csepel sziget kimaradt a mederből. Forgolódtunk az ébredezésért és az életben maradásért sok dologban járva. Egy vasúti átjáróban Miskolcról jövet döccent alattam az autó és akkor pontosan tudtam mi a dolgom. Másnap elkérem az iskoláját a Halásztelek-i polgármestertől. Úgy lett. Az első iskola volt, ami korábban nem volt egyházi és egyházi lett. Nem mondom végig a kapcsolódó csodákat, csak azt, hogy a képviselő testületi ülések valamelyikének szünetében bizalmasan megkértek változtassak azon a magatartásomon, hogy amikor a testületi tagok gyaláznak, akkor nem válaszolok hasonló hangnemben és mosolygok, mert elviselhetetlenül irritáló számukra. Nekem tényleg nem volt más dolgom, mint tudni, a gyalázkodásoktól függetlenül már rég eldöntött a kérdés. Úgy is lett, az Úristen nagy nevének legyen érte dicsőség. Aztán jöttek a mederbe terelők egyházilag és kormányilag. Nem részletezem hosszan a ránk küldött kivégző osztagok tevékenységét. Csak egyetlen nüansz a mederbe terelőkről, pont azok adtak ki kormányrendeletet annak érdekében, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő, akik a minap sajtótájékoztatón zengték önnön dicsőségüket, amiért 700 intézményt adtak át eddig az egyházaknak. Hiába no, a mi Urunknak van humorérzéke, továbbá a dicsőségét se adja másnak. (nekem se adta) Csak halkan mondom, bár ezeknek a jó fiúknak mindenhol van fülük, az Úrnál nincsenek véletlenek! Képzeljék, ha ezek az intézmények egyszer a fiúk által nekik rendelt funkciótól függetlenül (értsd: kormányból kipottyanás esetén ejtőernyős leszálló pálya), szóval, ha az Úr úgy látja jónak és igazán megszólal bennük a – fehér mágia - a zsoltár! Az igazán nagy mosolyogtató valóságot eredményez a ’meddig még,’ kérdések helyébe. Igazi magyar református szívdobbanást! Tudják olyat, amitől teljes készültséget rendelnek el a Kárpát-medence minden szolgálatánál és mederbe terelőjénél. Amikor a magyar református ember zsoltárt énekel, akkor valami módon – fehér mágiát gyakorol, ’megkérdezi az urat’, és ha valami módon elég bátor ráhagyatkozni a válaszra, akkor az, sok országnak érinti a holnapját. És most, hogy ezt így egybe engedi látnom a mi Urunk a nagy egészet az elsőtől a hétszázadikig és azt, hogy a zsoltár még életre keltheti bennük is a már-már kipusztult magyar református nép-lelket. Máris megbocsátóbb vagyok az összes övön aluli ütésért, után-rúgásért, gyalázkodásért, amire méltattak az elmúlt évek során a fiúk, akik szándékuk ellenére, merő pragmatizmusból így gondolták mederben tartani az elfoglalt egyház struktúrát. Szánalmas kísérlet, „az Isten igéjét nem lehet bilincsbe verni.” Csak a mi Urunk tudja mikor csendül fel ezeken a helyeken és mikor teszi szakrálissá ezeket a helyeket a zsoltár ’Istent megkérdező’ szava, és a tőle kapott válasz. Tudják az Úrnál nincsenek véletlenek. csbz

Read More

Zsoltárok könyve első fejezete,

Unalmas-izgalmas gondolatok a história nélküli zsoltárokról, mert ezt hozza elénk a Bibliaolvasó kalauz. - 6. zsoltár

 Dávid zsoltárjai. Ez egy jókora gubanc. A sorozat eredendően úgy indult, hogy ne prédikációkat írjak, hanem próbáljam kinyitni az adott bibliai könyvek históriáját, vagyis a prédikáció írás műhelyében nézzünk körül a lelki eledelkészítés közben. Előre tisztázzuk, a zsoltároknak nem ismerjük a históriáját. Nagyon nem. Ahogy a szellemtörténeti hátterét sem ismerjük. Nagyon nem. Azt sem tudjuk lemodellezni, hogy milyen elképesztően nagy hatást gyakoroltak 3000 év szellemtörténeti változásaira (szándékosan kerülöm a ’fejlődés’ kifejezést), vagy – ha van ilyen fogalom – ’lélektörténeti’ változásaira. Kezdjük az innenső végén: Van olyan, hogy magyar református néplélek? Nehezen megválaszolható kérdés, jelenleg van-e? Nem rég még volt írmagja, és talán még itt-ott a hamu alatt van némi zsarát a mögöttünk lévő négy plusz két évtized gondos tűzoltó munkája ellenére is (most nem értekeznék a báránybőrös hálózati farkasokról hosszadalmasan, mert akkor nem marad terjedelem a 6. zsoltárhoz, de azért megjegyzem: - csak elszéledt egyházunktól egy bő félmillió atyafi). Mit értek református népléleken? Néhány képet rajzolok: - ifjú titán lelkészként az első ’asszony-kézimunka-bibliaórán’ az imádság közben kérdeztem, hogy imakör szerűen bekapcsolódna-e valaki a hangos imádságba. Csönd. Bátorítólag megfogalmaztam a kérdést újra. Csönd. A már lassan kínossá váló csöndet a szomszéd néni halk szava oldotta fel: ’ tudja tiszteletes úr, mink már azt csak úgy magunkba szoktuk.’ Ugyan ez a néni évekkel később az udvarukon vigyázott a dédunokájára, senki sem volt otthon, mert akkor nem tette volna, ha tudja, valaki hallja, - a fürdőkádba feküdtem és a nyitott fürdőszoba ablakon keresztül – bele-hallgatództam a lelkébe. Zsoltárt énekelt a dédunokájának, valami nagyon nagy gyönyörűséges délutáni titkos énekléssel, ami nem is ének volt már, hanem a legszentebb imádság. - A TSz zárszámadás a falu legjelesebb – ám párt szagú - eseményei közül való volt. TSz elnök párt-beágyazottság és templom-kerülés nélkül nem lehetett ’zöld báró’. Annak a világnak is megvolt a liturgiális nyelvezete. Ez a templom-kerülő nyelvezet a zárszámadás poharazós részében a pincében, a berúgás és az azt megelőző nótázás előtt egy ponton, az elnök vezetésével zsoltáréneklésbe fordult. Ott mindenki énekelt, tudták a zsoltárt. Nem úgy, mint a temetéseken vagy a templomban, ahol kínos, ha látják az emberen, hogy tudja a zsoltárt. Mármint azok látják, akik ott ugyanúgy igyekeztek némák maradni, mert ez most nem a zárszámadás. - A Csepel-szigeten az ’egyházi senkiföldjének’ egy lehetetlen pontján volt egy vízmű lakótelep nevű hely, ami egyház-jogilag egy másik egyházmegye területén feküdt, tőlünk egy kőhajításnyira. Tehát ha be akartuk volna tenni oda a lábunkat, ahhoz írunk egy kérvényt az esperesnek, az felterjeszti a püspökhöz, az továbbítja a helyileg illetékes espereshez, az továbbítja a helyileg illetékes lelkészhez, aki az ismertetett szolgálati út betartásával vissza küldi a beleegyezését. Ez még egy kicsi magyarázatra szorul, úgy került a lakótelep ilyen közel hozzánk, hogy elkértük a szomszéd város gyülekezetétől egy városrészüket, mert az hozzánk sokkal közelebb volt. Mégis csak egy közel háromezres magyar falu, ahonnét hozzánk jöttek temetést bejelenteni, egyház-jogilag át kellett volna küldenünk a számukra távolibb város lelkészéhez, hogy mint területileg illetékes adjon engedélyt, ami az ő olvasatukban fölösleges papi huzakodás, akkor inkább temesse a ’gatyás pap’ (értsd: polgári temetés). Itt már tényleg csak nyomokban volt fellelhető a református néplélek. Ámde a temetésen a zsoltár néhány torokból annyira feltűnően szépen szólt, hogy a temetés végén a láthatólag nem a családhoz tartozó bácsival szóba kellett elegyedni. Helybéli volt. Templomba nem járt, mert a faluba sohasem volt semmilyen templom. Neki a zsoltár volt a templom. A vízmű lakótelep 100 háza egy tized ekkora falunak felelt meg. Pap nem járta vidék a vörös Csepelen. Én is csak a hírét vettem, hogy a templom nélküli panellakó népek összejártak zsoltárt énekelni, csak úgy. Aki érti, az érti. A magyar református néplélek – már ha van ilyen - legmélyebb része a zsoltár. Az 500 éves reformáció (Svájciak szerint 480, mert nekünk semmi dolgunk Lutherrel, az igazi reformációt Kálvin Instituciójától számolják) legerősebb szellemi terméke volt, hogy a templomi szentképeket felcserélte a zsoltárokra. Mára a reformátusok közül csak mi magyarok énekeljük a zsoltárokat. (Meg is ígérte a Vatikán, hogy ez az 500. lesz a reformáció utolsó éve.) Akkor jöjjön az unalmas-izgalmas rész: tehát a református magyar néplélek forrása - a francia - nyakatekert dalamú - bizonytalan keltezésű - zsidó zsoltár hagyomány, ez a szakralításunk, az Úristenről való tudásunk, a Hozzá való ragaszkodásunk, hűségünk leggazdagabb lelki tárháza. A lelki tárház első darabja ma a 6. zsoltár. A zsoltárok könyve öt részből áll a Bibliában, ahogy a Mózes könyvei is. Az öt könyv nálunk 150 zsoltárt tartalmaz, vannak más kánonok 155 zsoltárral, meg ide számolhatók még a más könyvekben szereplő zsoltárok is, mint például Mózes imája, Debóra éneke, stb., tehát összességében számolhatunk úgy 160 zsoltárral és ezek közül van hét, amit bűnbánati zsoltárként tartanak számon, ezek közül az első a 6. zsoltár. Az első számomra meglepő matek, hogy a zsoltárok nemegész 5%-a bűnbánati zsoltár. A reformátori teológia 90%-a bűn-bűnbánat kérdéskörében fogalmazódik meg – történeti okból – hisz ebben a kérdésben van éles különbség a református és katolikus Isten ismeret között, a református és katolikus világ között. Lehet, hogy a református néplélek a maga zsoltár ismeretével gazdagabb forrásból merít, mint a teológus tudorai? Mi az a kút, és milyen mély, amiből merítünk? A zsidó zsoltárok hagyományosan a zsidó liturgiában használatosak, de ők sem tudják, hogy mit jelentenek azok az utasítások, mint például itt a zsoltár elején, ’ A karmesternek, mélyhangú húros hangszerre.’ ezeknek a dallamai elvesztek. Ugyancsak a felirat szerint: Dávidé. A zsoltárok öt könyve közül az első Dávidé, igen ám, de tudott módon, ami bölcsesség az Salamoné, ami zsoltár az Dávidé, mert így könnyebb megkülönböztetni a lelki és a bölcsességi örökséget, mint az Isten megismerésének két azonos értékű tárházát, a zsidó gondolkodás szerint. Namost, ha a Dávidé kifejezés az egy gyűjtő fogalom, akkor a zsoltárt fogalmazhatták akár a Kr.e második században is, ami egy teljesen másik világ, mint a 800 évvel korábbi kor világa. Nem tudjuk. A hozzáértő kutatók már-már megegyeztek a kre-II-III. század környékében, amikor az Ugariti birodalom irodalom lelet anyaga kutatása közben arra jutottak, hogy a zsoltárok használta versformák régebiek mint maga a zsidóság. Tehát Dávid egyáltalán nem kizárt szerzőként. Nem tudjuk, lehet Dávid előttiek egynémelyik. Lehet a zsidók előtti egynémelyik. Nem tudjuk milyen mély a kút. Így azt sem könnyű beazonosítani, hogy mit merítünk belőle. Ha Dávid szerzősége valóság, akkor kinyílik egy kozmikus távlata a bűnbánati zsoltárnak, amivel református nép-lelkünk biztos, hogy ne számol. Jelesül, a király, Isten kozmikus káoszt visszaszorító teremtésének a földi letéteményeseként értendő, és amikor a csontjaiban és lelkében reszket, akkor ezek az erők törnek előre, amik veszélyeztetik a teremtés alkotását. Tehát, ha valaki csak a legkisebb kétséget fogalmazza is meg az uralkodó tévedhetetlenségével szemben az Beliál ügynöke, az Ugariti és más környékbeli párhuzamos kortárs irodalmak bölcsessége szerint. Így nehéz a zsoltárt bűnbánati zsoltárként értelmezni. Alap értelmezetten a zsoltáros – függetlenül a Dávidi szerzőség kérdéskörétől - halálos betegen imádkozik. Ez egy nagyon erős helyzet. Mégis bontsuk ki, a kulcskérdés, hogy irodalmi kép az, hogy „Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?”- vagy ontológiai kérdés. A református nép-lelkünk számára irodalmi kép, az biztos. A zsoltáros számára meg ontológiai kép, az biztos, egy másik világ van mögötte. Lássuk: a zsidó hagyomány két rétegét ismerjük fel, amikor Pál apostolt éppen megint bíróság elé állítják, ekkor éppen Jeruzsálemben az Istent gyalázó tanításai miatt. Pál tudja, innen élve akkor kerül ki, ha a bíróság döntésképtelenné válik. A bíróság két tábora közül az egyikkel a farizeus frakcióval azonosítja magát, akit azért rángattak bíróság elé, mert ő is farizeus és osztja a farizeusok álláspontját a feltámadás kérdésében, ez a bűne. Sikerült is összeugrasztania a farizeusokat a rivális többséggel a szaddúceusokkal, félbe is maradt a per. A szaddúceusok neve beszélő név, Cáddók -Salamon főpapja – követői, tehát a templomi 1000 éves lelki fővonal szerint nincs szó arról, hogy az Isten keze átérne a halálon túlra! Nincs feltámadás. A halál után az alvilágban (seolban) erő és áldás nélküli árnyék lét van. Az nem az Úristen megismerhetőségének birodalma. A seol birodalmának határa nem csupán a halál, hanem a betegség is már oda tartozik, ahol a pusztulás, erőtlenség erői átveszik az irányításunkat. Na így tessék nézni újra az idézett mondatot. A betegség erőterében az Úristen ideiglenesen még képes erőkkel feltölteni azokat, akik hozzá imádkoznak, úgy, mint mikor az ember tankol az autóba, akkor egy darabig megint megy. Ám végül is nincs más, mint az Isten nélküli alvilág. A jó halál az, ha ez késő öregkorban nagyszámú családunk körében lépünk át az Isten nélküli árnyék-létezésbe (árnyékvilágba). Ennek a szaddúceusi, feltámadásmentes látásnak az igei alátámasztására egy hitvitában, keresve se találunk jobb érvet a 6. zsoltár 6. versénél. Mi tehát a kút tartalma? A megkérdőjelezhetetlen hatósági hatalom, hisz az a káosz teremtő visszaszorítása az úristen rendelésére? A feltámadás tagadása? Az Úristen mindenhatóságának a korlátozása a halálon innétre? Ez bizony egyik sem református. Na, nem mondom, hogy az ilyen olyan egyházi és világi tisztséget viselő reformátusaink ne lennének hajlamosak az első kérdésben – egyházuk felsőbbségről szóló tanítását félretéve egyetérteni - Ugarit és Dávid gondolatiságával. Hadd ne soroljak mai egyházi és világi példákat pedig volna bőven. Azt sem merném állítani maradéktalanul, hogy a jó református nép-lelkünk nem osztja kétharmados többséggel a szaddúceusi álláspontot a feltámadást illetőleg. Mekkora szerencse, hogy a mi Urunk nem demokrata és nem hajlik meg a kétharmados többség előtt, Krisztus urunk feltámadt és mi is fogunk, akik az Övéi vagyunk. Mégis valahogy az Úristen – ki hagyva a hagyományos tartalmakat – a kút vizét, mint az élet vizét adja ezt a gyönyörű zsoltárt bűnbánatunkban, halálos betegségünkben az öröklét italaként és mindezt hordozza a református nép-lelkünk, generációk óta, a zsoltárban. Úgyhogy mindegy is miről szólt ezerévek előtt a zsoltár eredendően, hiszen valójában feltárhatatlanok ezek a kérdések. Csak egy jókora gubanc a históriai és szellemtörténeti háttere. Itt és most az Úristen téren és időn kívüli erős szava így szólít meg bennünket, ez a zsoltár, ez számít. Az, hogy szól és hozzánk szól, és amíg szól, addig valahogy a dolgok nagyon rendben vannak, ha nincsenek is rendben, akkor is rendben vannak, és ezt tudjuk ott belül ahol az Úristennel szoktunk beszélgetni. csbz

Read More

Próféta - Hóseás könyve II.

Unalmas-izgalmas história.

Hóseás könyve II.

Próbáltam megrajzolni egy lehetséges háttér konfliktust a próféta korszakának bemutatásához, hogyan is (nyíratta ki) törölte ki a történelemből egyik tesó a másikat (Káin-Ábel konfliktus Juda-Izrael méretben). A judai király amúgy is egy rohadék volt a (deuteronómista) történetírók szerint, képes volt elégetni a saját elsőszülött gyerekét, tehát neki nem Jahve volt az Isten, hanem a rohadt molok, egy ilyentől mit várjon az ember, persze hogy kicsináltatta a tesókat az asszírokkal.

A korszakhoz vegyük hozzá, hogy egy görög Odüsszeusz nevű fickó ekkor hagyja el Itaka partjait valami Heléna nevű nőszemély miatt, hogy lenyomják a görög Tróját a görögök, aminek következtében megalakul Karthágó birodalma (eredet történet). Ott is mindenféle félistenek meg királyok játszák a meccset.

Miért is? Heléna szép szeméért, vagy, mert Karthágó ellenőrizte és biztosította a tengeri (Selyem) útvonalat a Krím felől, tehát - a Biblia szerinti salamoni - motort? Az ellenőrzés nem jelent tulajdonlást, csak haszonélvezetet a helyi hatalmasságok és birodalmacskák számára, ahogy a történelem folyamán megfigyelhetjük majd.

Romolusz és Rémusz meg a farkas szintén kortárs (eredet történet), tehát a jövő még csak születőben van, ámde úgy születik, hogy a tesók itt is lenyomják egymást.

Mindezekben az említett kultúrákban voltak látók, próféták, jósok, sőt ezeknek voltak iskoláik, kultuszhelyeik és ezerféle tuti módszerük a jövő biztos becsatornázására, ezért tartották őket, már ha tartották.

Most folyik az országban egy jövőbe nézés, 100 évre előre tervezik a települési önkormányzatok az arculatukat. Ebben a dologban folyó párbeszédemben kristályosodott ki számomra a próféta vezérfonala:

Tudod mit mondott volna Hóseás ebben a helyzetben?

Uraim, generációk óta nem kérdeztétek meg az Urat a jövőt illetőleg!

Nem gondolják, hogy ebbe fog beledögleni az ország?!

Ez így egy felelős Istenre figyelő közéleti ember álláspontja, eddig el is tudunk menni vele lélekben egyetértve. Csakhogy Hóseás ennél sokkalta több, ő nem politikus, nem reformer, nem forradalmár, nem terrorista, nem jövő-kutató, ő próféta.

Próféta, akinek nem magánvéleménye van, vagy nagy politikusi látomása a nemzethalálról, hanem Istentől való durva üzenete, ezen a ponton irigylésre méltó kiváltsága van, mert tudja előre az eredményt, a jövőt. Üzenet, ami így szól: ’válunk’!

A továbbiakban nem leszek neked ’Jahve’!

Ugye a titokzatos Isten név, amit Mózes kapott a csipkebokornál: - a vagyok, - a létező, - vagyok akinek meg fogtok ismerni!

Na, most ennek vége, nem leszek neked tovább Jahve, nem leszek nektek tovább megismerhető!

Miért is Uram?

Itt következik az a rész, amiért prófétának lenni rohadtul kemény dolog – rajtad fogom bemutatni prófétám – mondja az Úristen. Megházasodsz!

 Eddig jó Uram, pláne ha te adsz mellém feleséget, akkor az egy külön kiváltság, hisz nem szúrom el a válogatásnál, olyan asszony kell a házhoz, akit te nekem teremtettél akkor minden a legtökéletesebb rendben lesz, hiszen mégis csak a házasság az élet legnagyobb dobása.

Igen prófétám, nesze itt van a nő, akit melléd rendeltem ő lesz a gyerekeid anyja, szeresd, éljetek boldogan!

Na de főnök ez egy templomi kúrva, mindenki macája, vele szoktuk a jó termést biztosítani a szertartásokon, amikor a helyiérdekű vagy a nagy kultúrák többezer éves isteneivel kokettálunk, ezt vegyem el, tőle legyenek gyerekeim?!

Miért, hát nem a templomi maca biztosítja legjobban az aranykorod eljövetelét, a bőségedet, a szavahihetőségedet, a családod megbecsültségét?!

 Fanyalogsz a nagy kultúrákon?

Vedd csak el szépen, olyan ő neked, mint nekem Izrael.

Szeresd, ha tudod, legyen jövőtök, legyenek gyerekeitek beszélő nevekkel: ’Nem népem’ és ’nincs irgalom’. Én rendeltem őt melléd, bízol bennem, hogy ő a te legjobb jövőd?

Először is elkülöníted és nem mész a közelébe – úgy, mint én Izraelt – oda lesz az ország, a birodalmi álmok, a jó termés maca biztonsága, az aranykor reménye, a bevétele, a hadserege, a megerősített városai a Selyem út ellenőrzése, amíg észhez tér.

Ez a prófétaság nem egy hálás szerep, még hogy az utolsó hiteles poszt, amikor a királyok meg a templomok olyanok amilyenek.

Először is, az asszonyról mindenki tudja, hogy templomi prosti volt egy másik istennél, ha volt vele dolguk, ha nem. Mindenkinek külön elmagyarázni, hogy az Úr kötelezett erre a házasságra prófétaságból…Ezek után beszéljek nekik az Úristen ítéletéről, azzal, hogy ti mind prostik vagytok az Úr szerint és ki vagytok rúgva…’nem népem’, ’nincs irgalom’- ez kemény.

Ráadásul az Úr igéjének a játékszabálya szerint, amikor végrehajtom a nekem adott utasítást és elveszem az asszonyt és megszületnek a gyerekeink, ami nekem nem egy színészi gesztus, hiszen az életem, akkor nem egy szimpla szimbolikus figyelmeztető, hitre buzdító dolog, hanem kiváltom az Úr ígérte események beindulását!

Értik, a haza pusztulását, az életmódunk, a jövőképünk, a valóságunk pusztulását?

Na, ez a prófétaság igazi kemény története!

Ez nem száj-karate a jövőről, eminens módon része vagy a jövőnek, rajtad kezdődik.

A 6. rész eleje egy gyönyörű himnusznak tűnik – az Úr megsebez, bekötöz, elpusztít, harmadnapra feltámaszt, megadja idejében a tavaszi esőt stb. Jó keresztyéneink az egyház korai szakaszában örömmel találták meg a második legrégebbi íróprófétai műben, hogy már Hóseás megmondta, az Isten harmadnapon feltámaszt, tehát benne van a Krisztus feltámadásának ígérete 730 évvel Krisztus előtt.

Mondom, himnusznak tűnik, pedig a legkeményebb vádbeszéd arról, hogy tessék komolyan venni az Úrral való szövetségünket.

Mik a problémák a himnuszban, ami annyira kegyes, hogy még az első keresztyének is eltévedtek rajta?

-       Az Úrhoz fordulás mélységének szükségességét bagatelizálja, két nap és ismét rendben vagyunk.

-       Az Úrhoz fordulásodban annyira suttyó vagy, hogy az ellenséges-évezredes-divatos izisz kultusz fogalmait használod. A harmadnapra feltámaszt fogalom azoknak a vallásából került hozzád, akik megsemmisítenek. A fogalom alapja az idő-értelmezésben keresendő, ciklikus idő, azaz korszakok ismétlődése asztrológiai égövek alapján determinált létezés, ahol a rossz szükségszerűen jóra fordul, hisz determinált rendszer, csak azt kell jól kiszámítanunk, hogy most éppen hol járunk. Szerinted az Úr jókedvét simán visszaállítod a suttyóságoddal te vallási analfabéta! A mi Urunk időfogalma líneális, őt senki és semmi nem determinálja, és addig fog tartani a ’válás’ amíg ő azt nem mondja elég! Akkor majd a gyerekek is új nevet kapnak: ’népem’ és ’irgalom’

-       Ugyanez a helyzet az idejében megadott esők kultuszi macákat igénylő Baál ellenséges-ezredéves-divatos szertartás nyelvével, suttyó.

Hóseás az egyetlen az írópróféták közül, aki született északi, tehát Izraeli, a többiek mind judaiak, így a kortárs Ámosz is, ő is északon prófétált, vagy a szintén kortárs Ézsaiás aki judában.

Hóseásnak voltak óriási elődei északon Illés és Elizeus, akit Izrael atyájaként emlegettek, Sámuel, Mózes, Áron, Mirjám, hogy csak a legnagyobb neveket vegyük elő a sok közül. Ez a próféta dolog nem volt egyszerű foglalkozás, például említi a Biblia, hogy Sámuel ideje előtt csak ritkán szólt az Úr igéje, na és olyankor mit csináltak szegény próféta-iskolák ostobaságokat beszéltek saját forrásból? Aztán voltak hamis próféták, meg próféták, akiket az Úr lelke tévesztett meg, meg ilyen meg olyan extatikus próféták, meg jóslatokat mondó próféták, szóval zűrös szakma.

Hóseásra is egyszerűbb volt azt mondani, hogy zűrös eszement.

Mondták is.

Azonban a prófétálásával beindult az Úristen igéjének valóra válása. Izraelnek vége. Nem vagyok többé Jahve neked. Nem vagyok az, akit meg fogsz ismerni. Elváltunk.

Hóseás északon prófétál, de az orákulumait délen jegyzik le a tanítványai, így kerülnek bele Judára vonatkozó kitételek időnként.

Első megközelítésre azt gondolná az ember, hogy na ja, kapóra jött Judának a testvér-gyilkosság kapcsán a próféta minden aranyat érő szava, hogy az Úristen a prófétán keresztül megüzente a pusztulásukat, mi csak egy picit segítettünk a szakadék szélén. Pláne akkor erősödik fel ez a gyanú, amikor a történeti (deuteronómista) könyvek a Hóseás-i érvelésre hasonlító magyarázattal állnak elő Izrael pusztulása kapcsán.

A megvilágítás akkor változik, amikor nem hivatalos magyarázatként látjuk Hóseás szavait Judában, hanem fenyegető veszélyként, amik terjednek a népek között ezzel hozva igen kínos helyzetbe a helyi vezetést és a helyi macás kultuszokat. ’Rád is sor kerül Juda az aratásnál!’

A prófétai ige olyasvalami, ami kívül van téren és időn az Úristen szava valódi ható erő.

Komoly bajunk tud lenni abból, ha vallási piacokról összevásárolt suttyó salátákkal akarjuk ünnepelni Őt karácsonyra, vagy csak szimplán eszementnek tartjuk a divattalan lejárt lemezeket ismételgető prófétáit. Az igazi gáz, ha megpróbálod a megkérdezése nélkül megtervezni a jövőd.

csbz

Read More

Próféta - Hóseás könyve I.

Unalmas-izgalmas história.

Hóseás könyve I.

Unalmas-izgalmas históriaelemezgetés a Bibliaolvasó kalauz mentén. Ha lehet röviden. 

Hóseás könyve.

Az eddigi könyvek amikkel foglalkoztunk a Kre. V-VI. század világát, a fogság utáni új honfoglalás világát rajzolták elénk.

Hóseás próféta könyve világa 300 évvel korábbi, olyan mintha Rákóczi fejedelem korába ugranánk vissza, épp akkorra amikor az 'édes haza' veszte bekövetkezik, legalább is a magyar kurucok számára a magyar labancok pecsenyéje viszont szépen sül.

Lássuk hát ezt a régi korszakot. 

A szereplő országok, a 200 éve szétszakadt és azóta egymással acsarkodó északi Izrael és a déli Júda, Szíria az erős ember, akinek mind a kettő adót fizet, a még nála is erősebb északi birodalom, akit akkor Asszíriának hívnak, a déli birodalom továbbra is Egyiptom, akit ekkor még nem szálltak meg az Etiópok. Vannak továbbá a szomszédok, akik szintén ilyen-olyan szövetségi rendszerekben érdekeltek időről-időre a világpolitikai széljárás szerint váltogatva barátot és ellenséget, közben persze egymással is meccselnek. Lényeg a szépen sülő pecsenye. A helyzet bonyolítható azzal is, hogy egyes országokon belül divatos a katonai hatalomátvétel, a sima király gyilkosság, a királyi családok teljes kiirtása, néha politikai és vallási tisztogatások történnek sok halottal. Összességében tehát nem különbözik lényegesen más korszakoktól, vagy akár a mi korszakunktól.

Középiskolában az osztálytársaim zöme Nagykanizsa környéki kis falvakból való volt. Akkora falvak ezek, hogy tini fiúkból két autónyit egy faluból nem igazán lehetett megtölteni. Volt olyan falu, Fűzvölgy, ahol összesen egy tizenéves lány lakott. A fiatalok ezért rendre minden hétvégén más falu báljában találkoztak. Tánc, ital, verekedés. Tánc, ital, verekedés, ahogy ezt már nagyapáik is tették. Egyszer a Rigyáciak újítottak, amikor az ivás már megvolt és a csapatok felkészültek az esti verekedésre, ők sunyin odamentek a rendszám nélküli kiszuperált uaz terepjárójukhoz, amivel a kertek alatt jogosítvány nélkül jártak a bálokba. Négyen - tehát a falu összes legénye - elővették az előre bekészített négy szőlőkarót, és aznap este ők nyertek, minden falu minden dicső leventéje jelentős verést kapott. A következő alkalomra persze mindenki innovált magának szőlőkarót.

A történeti háttér felrajzolásánál használjuk fel ezt a képet. 

Nem elveszve a részletekben az utolsó száz év az északiaknak jobban bejött, Juda csak másod hegedűs volt, Omri dinasztiája közép hatalomként, majd - az őket prófétai felkenetés mentén kiirtó - Jéhu dinasztiája Damaszkusz csatlósaként jól sütötte a pecsenyéjét egészen II. Jeroboám négy évtizedes uralkodásának végéig, aztán 15 év alatt fogyasztottak hat királyt. Így is felújították Salamon raktárait, vagyis 200-250 évvel Salamon után is működnek az Indiai-óceán part menti kereskedelmének és a Földközi tenger kereskedelmének összekötését szolgáló raktárak, vagyis megint itt vagyunk - működik a motor - Word Trade Center, Selyem út. (Ez az a korszak amikor állítólag Amerikába is elhajóztak a zsidók.) 

A motor elég erős ahhoz, hogy álmokat dédelgessenek a befolyásuk maximalizálásáról. 

Egyiptom nincs jó kondícióban, Asszíria talán leköthető belső bajokkal. A környék államocskái felsorakoztathatóak az ügy mellett, hisz ezek mind részei voltak a salamoni meg az Omri-féle birodalmaknak, akkor pedig itt van az aranykor megint.

A bökkenő Juda. Saját pecsenyét süt. 

Moábot a fennhatósága alá kényszerítette, vagyis rendelkezik az Arab-öböl kikötőjével és a Selyem út leglényegesebb szakaszának a felével. Nem egy szövetségben érdekelt, hanem a konkurencia kiiktatásában. 

Itt érkezünk el a verekedés szakaszba, ezt hívják szír-efraimita háborúnak. Juda előveszi a rigyáci-megoldást, bunkósbotként használja az Asszírokat. 

Damaszkusz elesik, Samária még kap 11 évet mielőtt lerombolják és 23900 lakóját fogságba viszik az Asszír feljegyzések szerint, de elveszíti a Jordánon túli területeit és Galileát is Dán oltárával (nemzeti kegyhely) együtt, egy jelentéktelen miniállam lesz belőle az egyenlőre megmaradt Bételi oltárral. 

Juda hajlandó megfizetni az árat a baráti segítségért, a jelentős sarcon túl egy asszír oltárt állítanak a jeruzsálemi templom közepére, ahonnan az addigi oltárt oldalra teszik egy félreesőbb helyre, az áldozati belekből való jóslás céljára.

Az áldozatok bemutatása az új oltáron történik, és mintha a királyi kaput is be kellene falazni, de ennek még utána nézek. 

Mindez - tehát a vazallusi szerep - vállalható ár a valós konkurencia kiiktatásáért, hiszen a pecsenye sül és a zsírjából kapnak néhány cseppet az Asszírok a kenyerükre adóként. A motor elég erős és már csak nekik dolgozik.

Tudom, hogy ez a megközelítés elég hajmeresztő még az írástudók számára is, de a részletek gyanúsan összeillenek az általam itt megfogalmazottakkal. 

Még maga Ézsaiás próféta is óva inti a judai királyt, hogy Asszíriával szövetkezzen a testvér Izrael ellen, Moáb megszállása kapcsán nem találkozunk prófétai ellenvetéssel. Az írásmagyarázók odáig elmennek, hogy a moábi pozíciója biztosítása miatt nem akar beszállni Juda a a szír-efraimi szövetségbe. (Efraim Izrael vezető törzse.) Mi másért fontos a moábi hódítás?

A Heidelbergi Káténk tanít bennünket Jézus Krisztus hármas tisztéről: főpap, király, legfőbb prófétánk. Meg arról is, hogy az Ő hármas tisztében mi hogyan osztozunk! Ne így:

Király:

Vélelmezhetőleg tetten érünk egy geo-politikai, geo-stratégiai játszmát, amit királyok és a stábjaik játszanak.

A szakrális-királyt a nép megmentőjének állította az Úristen. Ezek nem azok.

Főpap:

A nemzeti kegyhelyek - templomok - 200 éves lökdösődése az elsőbbségért eltörölte Dán 500 éves oltárát, hamarosan Bétel (Jákob-i, tehát 1000 éves oltára) megszentségtelenítésére is sort kerítenek. Jeruzsálemben az asszír isten oltárán áldoznak a 250 éves oltár helyett.

Próféta:

Mi maradt hiteles utolsónak?

A próféták, bennük még maradt erő az Úristen útján maradni. 

Így jutunk el Hóseás próféta könyvéhez a tulajdonképpeni témánkhoz a folytatásban.

csbz

Read More

Sorsvetés

Unalmas-izgalmas história-elemzés lehetőleg szűk terjedelemben, hogy valaki el is olvassa.

Eszter könyve II.

Ott hagytuk félbe a históriát, hogy a vájtfülűek számára felsejlik egy törésvonal a Krisztus előtti V. századra datált történetben, mintha Eszter könyve kilógna a korszak vallási irodalmának sorából, Krónikák könyvei, Ezsdrás-Nehémiás, bizonyos értelemben az Énekek-éneke is a Dávid-Jeruzsálem-templom Cion-tradíció vonal erős bástyái. Eszter könyve meg mintha azt mondaná, van élet ezen a tradíció vonalon kívül is, és a Saul-i hagyományokba gyökerezteti magát.

Dávid históriája a Biblia egyik legterjedelmesebb anyaga, egy ponton feltűnik az embernek, hogy túl van magyarázva, mennyi mindenben ártatlan Dávid. Nem kéne ennyit magyarázni, ha nem merülne fel – soha fel nem tehető - unalmas-izgalmas kérdések garmadája a legitimációjával kapcsolatban.

Itt van Eszter könyve, egyszer sem hangzik el benne az Úristen neve, ahogy azt is vegyük észre, nincs benne a Jeruzsálem-i templomról se szól, és egyetlen papot se említ, tehát a cion-tradícióval nem foglalkozik. 

Ugyanakkor ott a jól ismert vallási alapképlet: bajban vagyunk, az Urhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította arcát, szabadítót támasztott, megszabadultunk, ünnepeljük az Úr szabadítását. 

A könyv azt mutatja be, hogy ez a képlet hely-függetlenül működik! Nincs Jeruzsálemhez, nincs a templomhoz és nincs a papokhoz kötve az Úristen szabadítása. Ez az állítás egy kilőtt torpedó a Cion-tradíció kizárólagosság igénye ellen. Egyébként Krisztus urunk tradíció szemléletéhez ennyiben igencsak közel állónak érzem a könyvet, na persze messze nem mindenben igaz ez, hisz Eszter könyve apokaliptikus látóhatárán mindenki a világon elfogadja a zsidó világuralmat. Mi keresztyének meg az új eget és földet várjuk, az Isten országának teljességét Krisztus urunk visszajövetelében.

A könyv egy templomhoz nem kötődő ünnepnek az eredet története, a purim ünnepé, amit mindig gyorsan le is fordítanak, mert nem zsidó kifejezés, hanem babiloni: sorsvetés ünnep. Vagyis az ünnep megünneplése régebbi hagyomány, mint a hozzá kapcsolt eredet történet.

A történet szerint az ősellenség – akit Saul 600 éve elmulasztott kiirtani - leszármazottja Hánnáni egy állami szintű rituális sorsvetéssel kimatekozza, hogy mikor alkalmas a csillagok állása a zsidók kiirtására. 

Ezt a matekot ne tessék alábecsülni, ez az asztrológiai tudás ott és akkor a tudományok csúcsa, tessék csak a karácsonyi – perdöntő - betlehemi csillag esetére gondolni, ami megkérdőjelezhetetlen égi jele Krisztus megszületésének. 

Hánnáninak van eredménye! Igaz 13 hónapot még várni kell a napra, de megvan a dátum! Megvan a birodalmi infrastruktúra, és megvan az uralkodói felhatalmazás Hánnáni kezében, megvan a 650 000 tonna ezüstre az alku a királlyal, aki visszautasítja az ezüstöt, de ez csak a szokásos keleti rituálé a korrupcióra, ennek a fele se tréfa. 

(Még szerencse, hogy bölcsesség irodalmi könyvet és nem történeti könyvet olvasunk, bár 30 éve a theológián még történetinek tanultuk, de az óta másik könyvespolcra került a Biblián belül. Ennyit fejlődött a hittudomány. Magyarul – tanulságos kalandregény, irodalmi fikció, a Biblia tudósok szerint. Így azért nem kell annyira-halálra izgulnunk magunkat.)

Mordokáj hogyan értesül a bajról? Korábban próféták jelentették be a bajt. Csakhogy a prófétákat a Jeruzsálemi tradícióból is negligálták (Nehemiás egy prófétai orákulum ellenére se megy be a templom szentélyébe, nem tértünk ki rá terjedelmi okokból, pedig fontos) itt sincs szerepük, nekik se. Véget ért az Ószövetségi prófétaság, a könyvek már megírva, a következő 450 év alatt már csak Jónás könyve irattatik, de őt a szakirodalom próféta karikatúraként ismeri, hiszen mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit kéne.

A baj mérete akkora leírás szerint, hogy a Jeruzsálem-i templomot cion-tradícióstul is elsöpöri egy pillanat alatt megállíthatatlanul. 

Egy kézen-közön megszerzett uralkodói rendelet van Mordokájnál, aminek biztos, hogy nem ő volt a címzettje! Működik a hálózat, ahogy a cion-tradíciónál is ezen volt a hangsúly, lásd Ezsdrás-Nehémiás megbízó leveleit. Egyébként felfedezhető egy már-már mulatságos, kicsit kocsmai ízű kakaskodás a legitimációs sorozatban: 

- Nehémiás a király kedveltjeként királyi pecsétes megbízással építi Jeruzsálem falait, 

- Ezsdrás a birodalom héttagú tanácsának, a legfőbb kormányzó testületnek a pecsétes papírjával építi a tóra falait, 

- Eszter könyve meg azt mondja, figyeljetek, én pecsételtem le az okirataitokat, különben is az én unokahúgom a királynő! 

A hatalmi struktúrákból nyert információ az valóság, a prófétai orákulumok meg maradjanak a szakrális irodalomban. Ugye mennyire mai ez a fajta gondolkodás?!

Mordokáj gyásza-jajgatása ’fordítja meg a csillagokat’! Mivel az Isten előtti szakrális gyász csillagokat megfordító erő! Sorsfordító erő, purim fordító erő- üzeni a szakrális bölcsesség irodalom eme gyöngyszeme. Tessék arra gondolni, hogy miért a Jeruzsálem-i sirató fal!?

Eszter számára a könyvben a kulcsmondat, hogy lehet éppen ezért  a mostani helyzetért kerültél a királynői pozícióba hosszú évekkel ezelőtt, most jött el a te időd, fel kell fedned a származásodat az életed kockáztatása árán is, mert így mented meg a népedet. Csatlakozz a csillagok megfordításához a magad eszközeivel. Eszter válasza, rendben, de akkor a főváros összes zsidoja sírjon és böjtöljön három napig, mégpedig nem a könnyített napkeltétől-napszálltáig böjt variációban, hanem élesben, éjjel nappal. Csatlakozzanak a csillagok megfordításához, akkor ő a szabadító is hajlandó kockáztatni az életét.

A Biblia-tudósok szerint ez egyfajta etikai kódex a zsidó kolóniák számára, hosszú ideig várj, amíg kiderül miért vagy azon a helyen ahol vagy, nem baj, ha nem tudnak a származásodról, épülj be a kultúrájukba (Eszternek van zsidó neve is, ahogy Dánielnek is volt), tiszteld azt, fogadd el a közigazgatási rendszerüket, az uralkodóval légy lojális. Amikor eljött a te időd, tedd meg, ami a néped érdeke. Jelesül vedd át az irányítást a világbirodalomban. Ugyanis a mi Istenünk nem egy helyiérdekű Isten, hanem mind a 127 tartományban van hatalma megfordítani a purimot, a sorsot. Ebből aztán végül világhatalom lesz a zsidó-apokaliptika szerint.

A bajban az Úrhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította orcáját, szabadítót támasztott nekünk, megszabadultunk, áldjuk az Ő nagy nevét. Ez a képlet ismert a zsoltárokból és az Ószövetség történeti könyveiből, erre szólítanak fel a prófétai iratok. Eszter  könyve radikális állítása, hogy ez a Jeruzsálemi tradíció nélkül is működik világszerte! 

Ahogy az ezsdrási tórát is évszázadok alatt fogadták el a világkülönböző tájain élő zsidók, úgy Eszter könyve is megjárta ezt az utat, említettem az egyiptomi változatot, mint a katolikus bibliafordítás alapját. Egy poén, Hánnáni ott nem ágágita, tehát ősellenség ammonita, hanem ősellenség Makedón. Ott éppen a Makedónok voltak, akik ki akarják írtani a zsidókat, de végül a purim ott is megfordul. Lám az ősellenség szabadon cserélhető, vagy behelyettesíthetrő.

Történelmileg nincs adat, ami alátámasztaná, hogy a Persza, vagy a Ptolemájosz-i Egyiptomi birodalmakban rendszerszintű zsidóüldözés lett volna.

Róma az egy más kérdés, az Ószövetségi szentiratok kru. 95-ben történt Jamnia-i kanonizálása idején vitás kérdés az Eszter könyve, hisz nem a templomi tradíció része. 

A Jeruzsálem-i cion-tradíció 25 éve pusztulásba vitte a várost és a templomot, 100 000 halott, százezrek lettek rabszolgák a római birodalomban szétszórva. Eszter könyve felértékelődik a kánon alkotók számára, sors-sorsvetés-purim-sorsfordítás. Hogyan tovább?! 

Eszter könyve jelentése kibővül azzal, hogy innen is van visszaút, az első az Isten előtt való kemény közös sírás, ez majd elvezet a világuralomhoz.

Azon a kérdésen még mehetnénk egy kört, hogy Hánnáni Ahasvéroós királynak beigért 650 000 tonna ezüstöt a birodalmi kincstár számára. 

Hogyan?! Ma sincs sokkal több a világon belőle, pedig 2500 évvel többet bányászták az óta. Valós mennyiség, vagy irodalmi túlzás? 

Mordokájéké meg a zsidoké volt, amit a babiloni fogság alatt szereztek volna? Nem életszerű. Nem találták meg korábban az asszírok meg a babiloniak? Ez se életszerű. Akkor meg hogyan? 

Ennyit betárolni se egyszerű, egy óriási kazamata rendszerre, rengeteg mozgató emberre, szállító eszközre, fegyveres őrszolgálatra meg mindenfélére van szükség hozzá. Tuti, hogy nem megy észrevétlenül, akkor pedig nincs biztonságban. 

Milyen információi lehettek Hánnaninak, mint birodalmi miniszterelnöknek az ezüstről? 

Hánnáni meghal, családostul. A titka sírba száll vele, több szó nem esik róla. 

A helyébe lépő Mordokáj bevezeti az adóztatás intézményét a birodalmi kincstár feltöltésére. Az ezüstről több szó nem esik, pedig nem lenne szükség az adókra! 

Egyel jobb, mint mikor József mindenkit megvesz egyiptomi rabszolgának a gabona-raktárakban felhalmozott készletből a párhuzamos eredet történet szerint, ezzel kialakítva az egyiptomi társadalmi képletet, ahol mindenki a fáraó tulajdona. 

Némi rosszmájúsággal purimkor ünnepeli a világ a rendszeres adóztatás Mordokáji intézményét, aminek a vagyonkezelője természetesen ő maga. Hiába na, a sors! Ennyiben az adóztatás eredet-története is az Eszter könyve. Mordokájt mindenki nagyra becsülte, mert olyan sokat tett a népéért a könyv összefoglaló értékelése szerint. És ha így nézem, akkor valóban.

Kezdtük a katolikus búcsúval, mint világuralmi eszközzel, folytattuk a zsidó sírással, mint világuralmi eszközzel, eljutottunk a tőkefedezeti alapokig. mint világuralmi eszközig. 

Nos, erről a tőkefedezeti alapokról, mi reformátusok is sokat tudnánk mesélni nem csak a katolikusok és a zsidók, de ez nem témája a mai Eszter könyve résznek. 

Itt most legyen elég - annak, aki érti - református testvérek, az atlanti-típusú fehér protestáns világuralmat illetőleg: füllentett Max Wéber!   

Egyébként is Szálem Zábenhágen is világuralmi törekvései miatt ítéltetett száz év macskaságra, hiába na, ez a ’sors’ /purim/.

csbz 

Read More

A Látrány-i búcsú

Unalmas-izgalmas históriaboncolgató elmélkedés a magyarországi Bibliaolvasó kalauz heti része alapján november 2. hete

Eszter könyve I.

Nagyon jól kitaláltam, hogy egy ünnep és az ünnep mítoszának szétválását a Látrány-i búcsún keresztül próbálom érzékeltetni. 

Ám az 50 év alattiak számára nem mondott semmit, hogy micsoda kacsasültek és mákoskalácsok köré gyűlt össze a valamikori nagycsalád, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek garmadája, akkoriban még nem ’családi találkozónak’ (vagy ami még rosszabb: ’csali-tali’-nak) hívták az eseményt, hanem búcsúnak. Az ünnep fényét a veszedelmes ringlispíl és a vásári standokon kipakolt műanyag katonák adták. 

Reformátusok lévén nem derült ki középiskolás koromig, hogy ez valami egyházi ünnep amúgy meg. Fogalmam se volt az Európai eszmetörténet ezeréves mélységű igen kényes termékéről, a búcsúról. 

Röviden: 1054-ben Nyugat és Kelet egyháza kiátkozza egymást. Az öt elválasztó kérdés egyike a tisztító tűz kérdése. Kelet azt mondja, amit a reformátusok is, hogy badarság. (Tíz éve terjesztem: mi lesz a római katolikusból a tisztító tűz után?! Református.) A gondolat veleje, hogy a meccs lefújása után - a Szent Mihály lova után - is még van egy félidő, amikor megfordítható az eredmény, elnyerhető a „Teljes Búcsú” az egyház közbenjárására a megdádázott lélek mégis besurran az üdvösségbe. Például ezért mondatnak miséket a halál évfordulóján a rokonokért, hogy búcsút nyerjenek. 

Ötven évvel az egyházszakadás után, tehát a nyugati és keleti kultúra gyökereinek elválasztása után Orbán pápa nekiugrasztja Európa nyugati felét az akkor is éppen militánsan terjeszkedő muzulmánoknak. Keresztes háborúk kezdete. Mit kap a résztvevő? Teljes búcsút! (Tisztító tűz nélküli üdvösséget!) Persze ez kapóra jön sok kiátkozott ezért trónját vesztett uralkodónak, meg azoknak is, akik a kiátkozás határán táncolnak, jó László királyunk és pláne barátai (6+1 átok) tudnának mesélni róla (egyszer majd ezt is leírom). 

Aztán az időben ugorva Dózsa még három évvel a reformáció előtt is keresztes sereget gyűjt Jeruzsálem visszavívására pápai mandátlevéllel, mint valamikor Oroszlászívű Rihárd, csak másként alakult, számára előre hozták a tisztító tüzet. 

Aztán kitört a botrány, Luther a búcsú-cédulákon rágott be, jó pénzért vehetsz búcsút (értsd üdvösséget) ebből lett a reformáció.

Egyfajta diszkrét báj, egy somogyi kisvárosban élt két plébános, az egyik egy magatehetetlenség felé ballagó házvezetőnője minmálnyugdíjából tengődött. 

A másik Szán Marinoból vámmentesen hozott viszkit vett elő a bárszekrényéből az új építésű emeletes plébánián és arra volt büszke, hogy rendszeresen téeszelnöknek nézik. Nos, ennek a másodiknak jó olasz kapcsolatai voltak, kintről kapott miséket, amit valutában fizettek. 

Szegény talján plébánosok nem bírták a sok megrendelt misét, tele volt a naptárjuk, azt azok a drága talján lelkek mégse várjanak ott a tisztítótűzben éveket a mise-torlódás miatt! Jól jött nekik a vasfüggönyön túli segítség. Búcsúcédula mai csomagolásában. 

Na, ezekről a dolgokról, hogy a Vatikán világuralmának elsőszámú eszköze a búcsú, semmit nem tudtunk a Látrány-i búcsú patronos pisztolyát durrogtatva, mert vallási analfabéták voltunk, hiába jártuk templomba.  

Így érkezünk el Eszter Könyve kapcsán a zsidók purim ünnepéhez. 

Egy ünnep, amit lassan bevezetnek a zsidó kolóniákban, először is a Jeruzsálembe költözők hozzák magukkal Babilonból és ünnepelik, mint egyféle farsang idejére eső ünnepet, majd 400 évvel később az egyiptomi zsidók is beveszik az ünnepeik közé, de újabb 200 év múltán az Ószövetség könyveinek kanonizálásakor is még erős a vita, hogy bevegyék-e azt a könyvet, ahol egyszer sem hangzik el az Isten neve. Az egyiptomi zsidók azzal oldják meg a kérdést, hogy feljavítják nagy terjedelmű istenes részekkel. Ezért, az egyiptomi tuningolás miatt különbözik a katolikus és református bibliában az Eszter könyve.

Maga az ünnep igen mulatságos lehet, egy nap böjt, majd berúgás addig, amíg a szakrális társaság nem tudja megkülönböztetni az ’átkozott Hánnanit’ az ’áldott Mordokájtól’, vagyis az ünnep akkor van készen, amikor mindenki sík részeg. (Hogy megnövelné a templomaink látogatottságát, ha mi is tartanánk ilyen ünnepet!) A vallási analfabéták számára persze aligha érdekes az az eszmetörténeti barangolás, ami az ’átkozott Hánnáni’ és ’áldott Mordokáj’ hátországa. Ahogy a búcsúba járókat sem igazán foglalkoztatta generációkon át, hogy az egy egyházi ünnep végsősoron.

Tehát adott volt egy népszerű ünnep, amit magukkal hoztak Babilonból és azt mondják az írásmagyarázók, ehhez kellett ünnepi keretet rajzolni, így született az Eszter könyve.

A történet röviden, a perzsa világbirodalom új trónra került királya Ahasvérós (I.Xerxész ahogy mi ismerjük) leveri az ilyenkor szokásos lázadásokat mind a 127 tartományban béke van. Fél évig tartó ünnepet tartanak, ahol a királynő megsérti a protokolt, ezért a hárem hátsó részébe kerül. Keresnek új királynőt, három év alatt megtalálják Mordokáj árva unokahúgát, Esztert, aki királynő lesz, de titkolja, hogy zsidó. Hét év múlva a király miniszterelnöke lesz Hánnáni, aki előtt Mordokáj nem hajt térdet, ezért Mordokájnak és népének kiirtására szerez felhatalmazást Ahasvéróstól, és persze a vagyonelkobzás hozadékaként 650 000 tonna ezüstöt ígér az államkasszának fedezeti alapként. Nem nevezi meg a király számára, hogy melyik az az engedetlen elkülönülő, törvényeket semmibe vevő nép, akivel le akar számolni a birodalom minden tartományában, így is szabad kezet kap. Mordokáj aktiválja a beépített Esztert, aki bevallja titkolt zsidóságát, aki megmenti Mordokájt, majd megmenti a népét. Mordokáj lesz a korlátlan hatalmú miniszterelnök. Hannanit oda akasztják, ahova Mordokájt szánta, Nem a zsidókat irtják ki a 127 tartományból, hanem ők irtanak ki mindenkit, akit ellenségüknek tartanak 75000 főt, a birodalmi adminisztrációt végképp ők irányítják. 

Mindezt Jeruzsálem falainak újjáépítése előtt két évvel, Kre. 450 környékére datálják.

Most jöjjön az unalmas-izgalmas rész: 

Először is a történet erőteljesen emlékeztet József történetére, ott Egyiptom miniszterelnöki székét szerezi meg József és átalakítja a birodalom közigazgatását, közgazdaságát, ökoszisztémáját. A rokonokat beülteti a vezetői kulcspozíciókba, így biztosítja az akkori világuralmat, az uralkodóhoz lojális. 

Mordokáj ugyan ezt teszi 1200 évvel később a perzsa világbirodalom elfoglalásával, az uralkodóval lojális, a konkurencia pusztuljon. Ez az ünnep tárgya.

Másodszor mindig nagy hangsúly van a bibliai történetekben a származásokon. Hannáni ágágita származású! Ágág ammónita király volt, akit 600 évvel korábban Saulnak az első izraeli királynak kellett volna kiirtania egy még azelőtt 250 éve elrendelt szent háborúban, népével együtt. A népet kiirtja, a királynak megkegyelmez, ezért az Úristen Sámuel prófétával megüzeni, hogy nem az övé és az utódaié a trón mostantól!

 Mordokáj és Eszter származása pedig éppen Saul király családjába vezet vissza. Ők a szent háború kötelezettségének 850 év utáni teljesítésével Hánnáni kiirtásával megmentik a népet, és rehabilitálják Saul király családját, hisz a birodalom irányítása náluk van. 

Két év múlva Jeruzsálem újra felfegyverzésével a rehabilitált Saul-tradícióval szemben megjelenik a kizárólagos Dávid-tradíció igénye. 

A Saul-tradíció mélyebb és egyesítő réteg 127 tartomány zsidóságát fogja össze. 

A Dávid-tradíció az ország kettészakadásához vezetett már az elején, Ezsdrásék listáznak a templomban, kinek van és kinek nincs öröksége Jeruzsálemben. 

A két tradíció vonal homlokegyenest ellentétes felfogását mutatja az a skandallum, hogy Eszter egy nem zsidóhoz megy feleségül!

Már megint elszaladt a terjedelem. Itt folytatjuk.

csbz

Read More