2017. február 17., péntek

Márk evangéliuma prológ 1:1-15

Unalmas-izgalmas história a magyarországi református bibliaolvasó kalauz szerint.



A világ legismertebb történetének nyitánya.
–          Márk ott kezdi az evangéliumot, hogy Keresztelő János szerepét bemutatja,
–          majd elmondja az esetet, amikor Jézus Krisztus megkeresztelésekor megszólal az égi bizonyságtétel (a ’hang lánya’ a kor vallási szakkifejezése).
–          Majd következik a pusztai megkísértés 40 napja után a galileai igehirdetés ideje.
A prológ helyezi el a ’vallási térben’ az evangéliumot.
Kicsoda Keresztelő János:
Márk kortársaival ellentétben számunkra ez a vallási tér csak érintőlegesen ismert, még a szakirodalom rendszeres lapozgatóinak is csupán néhány összefüggéstelen foszlány rekonstruálható belőle. A rekonstrukciós kísérletek is a kérdés leegyszerűsítésében merülnek ki általában. Adott a Keresztelő János, aki a kortárs közvélekedés szerint próféta, a hivatalos álláspont szerint kivégzett bűnöző. Az öltözete és az étrendje szerint lehetne – nazír – (régi típusú szent ember, akinek a ’hajában van az ereje’, mint Sámsonnak), vagy talán mégse. Lehetne – esszénus – (vallási és politikai okokból a társadalmon kívülre vonult csapat, akik tudják magukról, hogy ők az igazi izrael, pl. Qumrán), vagy talán mégsem. Ezek az irányok adhatnak a prófétai igehirdetése mögé vallásirányzati támpontokat azoknak, akik egyáltalán hallottak ezekről valamit. A nazír leírása a mózesi iratokban szerepel, tehát 1000 évnél mélyebb hagyomány, az esszénusok kb. 150-200 éves csapat, akik a templomról az aktuálpolitikai befolyásoltsága miatt rossz véleménnyel vannak. (Magyarul, a főpapot a római helytartó nevezi ki, előtte meg az öreg Heródes. Nekik az ilyen csak annyira az Úristen hiteles főpapja, mint nálunk az olyan főpapok, amelyeket – melyiket nem? – valamelyik párt direktívája alapján választ meg az egyháza. Elég korrekt az álláspontjuk.)A harmadik lehetőség, úgy próféta, hogy a Heródes Antipásszal való konfliktusát bontjuk ki. A király házasságát minősíti törvénytelennek, aki lecserélte az asszonykát egy másikra, aki egy rokon felesége volt. Aztán majd jön mostohalány tánca, a Salóme történet. Ennek a históriának a másik felét nem szokták kibontani, az elhagyott asszonyka ugyanis egy királylány volt, ráadásul a nabbateus (Petra) király lánya. Az após igen rossznéven vette a lánya megalázását, első lépés, hogy a kereskedelmi csapot elzárta Heródesék felé, ami ugye a sokszor emlegetett Selyem útnak, mint a világ motorjának az eltérítését jelentette. A nabbateusok karavánjai vitték az Indiai-óceán portékáját a sivatagon át a Földközitenger kikőtőihez, és vissza. A nabbateus hadsereg biztosította az útvonalat, ott csak az kereskedett, akinek megengedték. Ha ez önmagában nem lenne elég húsba vágó, akkor még azért egy hadsereggel is felvonult és nagyon súlyosan elverte Heródeséket. Róma persze nem szólt bele, hisz nagydolog a szerelem, azt tiszteletben kell tartani, üssék csak egymást, ha az jó nekik. Na, ezt a háborúcskát szokás figyelmen kívül felejteni Keresztelő János prófétai kritikájának hátteréből. Pedig néhány dolog értelme kinyílik ettől. Igen durva következményei lettek a király szerelmi csapongásainak, leállt a fő jövedelemforrás a kereskedelmi utak megszakadásával, és katonai megszállás és sarc következett be.
Ezen a ponton, a kereskedelmi bojkott, a teljes világ-zsidóságot érinti, kirakatlanul állnak a hajók, az árú nem érkezik meg időben, az elkerülő útvonalak drágítják a portékát, stb.
A király (melek) pásztora a népnek a bibliai hagyomány szerint, és nem kifosztója, pláne nem a szerelmi csapongásai miatt. Ráadásul ezt a királyt a rómaiak a templomi főpap kinevezési jogától is megfosztották, a dávidinál nagyobb országot is alaposan feldarabolták alóla.
Megszólaltak a próféták, régi nagy-szakralitású prófétákat idézve! Keresztelő Jánoshoz tömegek özönlenek a Jordán partjára a pusztába. Azt tessék látni, hogy alternatív templomként mennek Keresztelő Jánoshoz. Jeruzsálem nézőpontjából ez megengedhetetlen skandallum, vallási pártütés.
Márk ezekről a dolgokról nem beszél, hisz a kortársak tudják ezeket az okokat. Keresztelő János szakrális arcát egy Ézsaiás prófétai idézettel rajzolja fel: „Egy hang kiállt: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!… Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja ezt minden ember egyaránt.” Az idézet Ézsaiástól a korszak bibliai aranymondás gyűjteményének igen jeles darabja, a háttere, hogy a második (deuteró) Ézsaiás a babiloni fogság ideje alatt ezzel a mondattal hirdeti meg a szabadulás korszakának nyitányát. Tehát korszakhatár. Olyan volt ez nekik, mint nekünk a ’Talpra magyar’.  Azzal a különbséggel, hogy a magyarok szabadsága, azóta is késik az ’éji homályban’, míg az Ézsaiási szabadításra fentről való garancia volt.
Ez az idézett mondat kőkeményen a csél-csap Heródes, a megszálló országdaraboló rómaiak és nabbateusok ellen beszél kimondatlanul, ám mindenki által értett módon. Meghirdeti a korszakhatárt, a kikerülhetetlen szabadítást, az Úristen büntetésének a végét, az ellenség cseréplábú összeomlását.
Látják, mennyi minden zsúfolódik ebben a mondatban? Még koránt sincs vége. Épp a 68. zsoltár volt a múlt hét alapigéje, ott találkoztunk a mondat fordítási sajátosságával, ’Készítsetek utat a pusztában’ vagyis a ’felhőkön száguldozó érkezik’! A legmélyebb Isten ismereti mélység, a kánaáni panteon izrael születését megelőző évezredeiből a ’vihar Isten’ érkezése. (Vannak felismerhető rétegek a Szentírásban. Mózesnek az atyák Istene, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak Istene mutatkozik be. Mózes után a Jahve név a szentséges kimondhatatlan neve, a Krónikák szerzői a Dávid előtti dolgokról nem is nagyon szeretnének tudni. Említettem, hogy a szentélyek közötti hatalmi harcok máig az istenismeret különböző rétegeit keletkeztetik világszerte. Stb.) Ugye azért izgalmas a kérdés, mert Deuteró Ézsaiás próféciájának idején nincs jeruzsálemi templom, és a legősibb vallási örökség Ura képes szabadítani így is, tehát a Jeruzsálemi templomnak nincs kizárólagossága az Úr színe előtt. Pedig Jeruzsálem váltig állítja, hogy van, a világtörténelem jelentős árulásainak zöme épp ebben az állításban gyökerezik máig.
Ennek a vitának a kontextusában szemléljük Márk evangéliumának prológját: – a Krisztus történet a legmélyebb vallási mélység legitimációját hordozza, ez kétségbevonhatatlanná teszi az állítást a mezopotámiai-kánaáni kultúrkörben. A többi kultúrkör is megkapja a magáét, de erre visszatérünk később.
Vessünk még két pillantást Keresztelő Jánosra, az egyik majd Lukácsnál jön elő a születéstörténeteknél, túl azon, hogy próféta, papi családban születik. Papnak csak születni lehetett, a prófétaság pedig az Úristen elhívásán múlik. Papként hirdeti meg a Krisztus eseményt, tehát támadhatatlan állítás, mert Józsué óta az Úristen a papon keresztül tudatja az akaratát – a ’Lélek, mint galamb’, égi jel!
A másik pillantás a Keresztelő Jánosi ’küldetés meghatározás’ bibliai beágyazása: a Malakiás 3:1 alapján „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” A keresztyén apologetika egyidős Péter pünkösdi beszédével, ’nem édes bortól részegek ezek, hanem…’. Márk a Kru. 60-as évek keresztyén apologetikájának segítségül hívásával körül rajzolja Keresztelő János státuszát, nem több mint a Malakiás 3:1, ugyanakkor az Úristentől való üzenete van az Eljövendőről, neki a papi származású – tehát jogosult és hiteles – prófétának.

A Mester és Keresztelő János találkozásának csúcspontja az égi jelekkel zsúfolt keresztelés eseménye.
A ’megnyílik a menny, és leszáll a Lélek, mint galamb’ – az ég megnyílás Jákob lajtorjáját hozza elő, korszakos bepillantás az Úristen valóságába, ami garantálja az ígéreteket, izrael születésének minősített pillanata, – vagyis ez most nagy jelentőségű helyzet .
A mennyből pedig hang hallatszott (bat qól – ’hang leánya’ – Istentől eredő közlés): „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
(Excursus: ehhez a szózathoz emeljük be az ősi kánaánita ’Mlk’ fogalmat, ami egyszerre jelent isten nevet /Molok, Milkin sőt még Marduk is ide tartozik valahogy/ és jelent szakrális királyt, aki minőségében az isten fia /melek/az ókori szakrális királyságokban. Érdekes kérdés: Melkisédek – a név hordozza a három hangzót, Mlk -státusza! Jézus Krisztus pap a Melkisédek rendje szerint, tehát régebbi az ároni és a lévita papságnál a legitimációja, így jogosult áldozatot bemutatni, különben nem. Önmaga megáldozása, tehát a megváltás misztériuma érvénytelen minden más esetben. Jézus Urunk melek (Király)volta, benne foglaltatik a bat qól ’Isten Fia’ szózatban. Ez a ki kitérő keveseknek izgalmas, leginkább az ezoterikában elkeveredett atyafiaknak akar eligazítást adni.)
Megkapjuk a legitimációs maximumot, a bat qól, az ég megnyílás, a Lélek ráereszkedése felülírhatatlanná teszi a mezopotámiai-kánaáni kultúrkörben Jézus Krisztust.
A Márk evangéliumának prológja zárásában a pusztai 40 napos megkísértés történetét hozza. ’Kísértette a Sátán’. Márk nem mond többet.
A többet a Sátán feladatkörének történeti változásán keresztül próbáljuk értelmezni. Az ÓSZ kései könyveiben a Sátán úgy szerepel, mint egy vádat emelő ügyész. A zsidó apokaliptikában az Isten népével szemben állók vezére. Itt kanyarodunk vissza a kánaáni kultúrkörön kívüli kultúrákkal szembeni apologetikájához. Mindennek a Sátán a vezére, ami nem az ÓSZ kultúrköre. Amikor Jézus legyőzi a kísértőt, akkor nemet mond minden a szakrális kultúrán kívüli kultúrák és vallások vezérére.
Ez egy alapvető állítás, Jézus nem egy vallásokat és kultúrákat szinkretizáló heródesi utat jár, nem ’külsős’, hanem a legszentebb szakralitás melekje (királya) – Isten Fia, aki legyőzte a Sátánt ebben az istenpárbajban.
A teremtés kánaáni ős mítoszában, a teremtő legyőzi a tengeri kígyót, ezzel nyit utat a teremtésnek. Az Újszövetség prológjában – ős mítoszában – Krisztus Urunk legyőzi a Sátánt /a kígyót/, ezzel utat nyit az új teremtésnek.
Márk evangéliumának prológja minden félreértést előre kizár, az ÓSZ bennfentesei számára érthető és követhető módon, mielőtt hozzá kezdene a történet elmondásához.
Mi nem vagyunk bennfentesek az ÓSZ fogalmaiban és hitvilágában ezért még a legismertebb történetekkel is birkóznunk kell, hogy felfogjunk-megsejtsünk belőle néhány mesteri ecsetvonást.
csbz
Share:

68. zsoltár

Állítólag a Biblia legmélyebb időbeni rétegei vannak a 68.zsoltárban
Unalmas-izgalmas 68. zsoltár

A bibliaolvasó kalauz szerkesztők felfüggesztik a zsoltár sorozatot, tehát most ez az utolsó a zsoltárok közül, amit megpróbálunk kinyitni.

Izgalmas az énekeskönyvben a zsoltár fölötti felirat, ami értelemszerűen a bibliában nem szerepel, hisz viszonylag kései története a zsoltárhistóriának, ”a hugenották harci zsoltára”. Ebbe az irányba menjünk egy kört először. Ködbe veszik ez a hugenotta dolog, annyi még csak dereng a legöregebb könyvmolyok között, hogy ők voltak azok a 2 millió francia reformátusok, akiket a Szent Bertalan éjszakai vérengzésben (+100év) levettek a történelem színpadjáról. A francia diplomás barátunkat igen meglepte, hogy voltak francia reformátusok, meg hogy ez az egész reformátusság olyan francia dolog, meg hogy Kálvin is francia volt, csak Genfben dolgozott. (Ha valakit érdekel: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hugenott%C3%A1k) A históriájukból kiderül a harci zsoltárra miért volt szükségük.
/Excursus: Épp csak annyian voltak, mint a teljes mai magyar reformátusság. Húsz éve még mi is egymillióval többen voltunk a Kárpátok karéján, még pár év és oda van még egy millió. Minket nem az ellenség pusztított ki egyenlőtlen harcban, belülről rohadtunk szét egy emberöltő alatt és az nem a kommunizmus emberöltője volt. Miközben külsőleg csillognak a templomaink meg az iskoláink meg az intézményeink, az átkos időkhöz képest legalább is, meg magasan ülő sasok védnökösködnek a reformáció 500. éve fölött, nem pótolják a Lélek tüzét. Pörögnek a dobok, de harcra nem hívnak népet.  Kár érted jó református népem, legalább nekem sajogsz még. (Ez egy kívánatos irány, hosszan folytatható, mint „egyéni panaszdal, az országban való igen nagy református-romlásnak okairól”, de a 68. zsoltárnak nincs panaszdal része.) A hugenották nem panaszkodnak, igaz már harci zsoltárt se énekelnek, már emlékük sincs, csak néhány régi könyvlapon, pedig 100 évvel tovább húzták, mint a lengyel, cseh mega többi Kelet-európai reformátusok. Kivéve a magyarokat./
Vissza a 68. zsoltárhoz.
A héten egy igen értékes evangelizáción a Biblia szövetség (reformátusságon belül a nehéz-tüzérség fegyverneme) nagyszerű szuggesztív prédikátora mondta azt a magvas mondatot, hogy ha csak egy könyv a Bibliád, és nem az Isten beszéde, akkor nem értesz semmit belőle. Teljesen igaza van. Ezért is fontos, hogy próbáljuk felnyitni azt, amit mond a Szentírás. Ne mást, és ne érd be unalmas klisékkel, hagyd beszélni.
A 68. zsoltár kapcsán nem egyszerű a feladat. Nincs válasz arra a kérdésre, hogy a zsoltár egy győzelmi himnusz, vagy egy tartalomjegyzék. Mezopotámia vallási irodalmában előfordulnak ilyen gyűjtemények, tehát nem analógia nélküli a felvetés.
Erős a gyanú, hogy 30 zsoltár kezdősorát vagy kezdő strófáját tartjuk a kezünkben (ezzel a lehetőséggel biztosan nem számoltak a hugenották, hogy rég feledésbe merült zsoltárok tartalomjegyzékét sorolják harci induló gyanánt, de talán nem e miatt pusztultak ki). Ez a kérdés úgy csapódik le nálunk, hogy most a kidobott szentképek helyébe egy vagy harminc „zsoltár szentképet” rajzolunk? Esetleg egymásra rajzoljuk a harmincat és kapunk valami postmodernista katyvaszt lelki táplálék helyett. Gyanakodjunk. Próbáljuk meg újhegyre szedni a Bibliai és történeti beágyazódásait a zsoltárnak.
Amikor jó reformátusaink fújják a sláger-zsoltár elejét, „Hogyha felindul az Isten, elkergettetnek szertelen minden ő ellenségi”, kevesek tudják, hogy Mózes mielőtt megindította a szövetség ládáját ezzel a strófával tette.
Itt mindjárt álljunk is meg, óriási prédikáció van benne, lásd a képet: több százezer ember teljes valósága van a szövetség láda köré épülve. (Valójában a teljes lakott föld többezer évnyi karrier pályája.) A láda akkor indul, amikor a lángoszlop éjjel és a füstoszlop nappal mozgásba jön, Mózes követi a ládával. Ha nem mozdul, akkor nem indul senki sehova. Nincs mit enni. Nincs mit inni. Nincs legelő. Nem vagy a helyeden. Nincs jövőkép. Nincsenek raktárak. Nincs országod. Nincs házad. Nem tudod hova tartasz. Nem tudod, milyen iskolába küldöd a gyereked. Nem tudod meddig tart ez az idő. Aztán meg az ellenség, mi van, ha még se fut? Mi van, ha valójában vesztettél?
Te meg minden józan érv ellenére ott állsz és vársz.  Éveket. Az életed legszebb évei robognak el melletted, de vársz. A barátaid vártak veled, aztán legyintettek és már rég tovább mentek. Te vársz. Kényelemből? Vakhitből? Eszelősségből? Felelőtlenségből? Már régen nem érdekli a családodat se, ha mondani akarsz valamit erről a várakozásról. A gyerekeid felnőttek, már nem várnak veled, nem várnak rád, már máshol laknak. A többiek így-úgy mind boldogultak valahogy. Te nem. Te vársz. Vársz, mert tudod, „Hogyha felindul az Isten…”, na, akkor és ott és attól kezdve van dolgod! Tudsz így várni? Én már csak alig…, de még csinálom. Vársz, mert Ő hű. Vársz, mert jó dolgok eddig is csak abból lettek, ha kivártad amíg „felindul az Isten”. Ez egy református szent kép a várakozásról és a megindulásról, ez az igazi karrier-pálya.
A második kép, „mint viasz olvad a tűztől”.
Egyszerűnek hangzik, amíg a Biblia párhuzamos helyeit ki nem keresed, mert akkor kiderül, hogy ez a kifejezés minden esetben egy teofániához, Isten-megjelenéshez kapcsolódik.  Ott pedig oltárt szokás emelni történelmileg, mert sorsfordító hely.
Van egy pár ilyen magán oltárom hála Istennek, ahol „mint viasz olvad a tűztől, úgy az ő kemény színétől elvesznek” a gonoszaim, ezért maradok református. Hála Istennek itt-ott lassan elkezdett „olvadozni a viasz”, lassan látszani kezd, ki mikor miért, milyen utasításra emelt kezet az oltáraimra. A „magán oltáraimra” nem kell egyházi jóváhagyást kieszközölnöm a Főtiszteletű Uraktól, meg az egyházpolitikai iszapbirkózásban jártas egyházi „viasz” klánoktól. Ők valójában nem is számítanak.
Elég, ha az Úr meg én számon tartjuk az oltáraimat. Ezeknek van igazi értékük, drágábbak az aranynál, ezek az én gazdagságom, mert ezekben áldott meg a mi Urunk. Szeretem ezt a képet.
 Harmadik kép: 5. vers,” készítsetek utat a pusztában száguldónak” fordítási javaslat a tudományban jártasoktól, „készítsetek utat a felhőkön érkezőnek”.
Vallástörténetileg nagyon öreg képnek tartják, Baál az ezer évvel korábbi kánaáni kultúra istene viharistenként ismert, a kor istenpanteonjában Él (Elóhim) Baál fölöttese, aki Jahve-ként ismerteti meg magát Mózessel, Ő a vihar Istene.
Keresztelő János önmagát és a prófétai feladatát úgy határozza meg, hogy „készítsetek utat a pusztában”, ő az útkészítő, és aki utána jön Krisztus, aki tűzzel keresztel.
Áldozó csütörtökön, amikor Krisztus felemeltetett és felhő takarta el a tanítványok szeme elől, a magyarázó angyal (angelos interpress) azt mondja nekik, mit álltok itt az égfelé nézve, ő a Krisztus, aki úgy jön el, ahogy láttátok elmenni, „a felhőn érkező”. Ezt a képet nem is kell továbbmagyarázni.
Negyedik kép: 6. vers, özvegyek. árvák. migránsok (jövevények) oltalmazója, megint egy ősi kép Ábrahám előttről, a kánaáni Él-Baál hagyatékból. Jézus, boldogok a szegények, mert ők meglátják Isten arcát! Ezt sem kell tovább magyarázni, persze beszélni rengeteget lehetne róla. Ez is lehet egy önálló zsoltár kezdő sora.
Ötödik kép: 7. vers, „Isten haza hozza az elhagyottakat”, ugyancsak fordítási javaslat a hozzáértőktől, a szöveg értelme szerint, „családot ad az egyedül lévőknek”. Ez a pici igazítás, megint csak felnyitja a végtelen gazdagságot.
Láttam a héten két a szívemhez közepesen közeli nem fiatal „elhagyott” „egyedül lévő” – talán első – titokban lopott csókját az óvoda sarkánál az autómból. Talán maguk sem tudják, egy családot láttam, és ez a dolog nagyon-nagyon rendben volt…, csak remélni merem, hogy egy gyönyörű zsoltár kezdetét láttam.
Hatodik kép: 8. verstől attól izgalmas, hogy ennek a szövegnek a parafrázisa olvasható Debóra énekében a Bírák könyvében, ami maga is egy önálló zsoltár. Debóra históriáját Kre. 1100-1200 környékéről, (Dávid 1000 környéke, a felirat szerint „Dávidé”) tessék hozzáolvasni autodidakta módon, különben sohasem érünk a 68. zsoltár végére, még a felénél se tartunk. Egységes összefüggő győzelmi zsoltár, vagy zsoltár regiszter? Lehet, hogy soronként évszázadokat ugrálunk az időben? Mégis az Úristen örök igéje, életnek beszéde!
Hetedik kép: az influenza, ami félbeszakítja a zsoltárt.
Néhány kép pedig volna még.
13-15 a zsákmányosztásról. Nincs általánosan elfogadott fordításuk a verseknek, nem tudjuk, mit jelentenek.
Básán az Úr hegye! A Jordánon túli területről van szó, Saul király fia Isbóset (Isbaál) két évet uralkodott párhuzamosan Dáviddal, ott volt a fővárosa. Zűrös ügy, Ezékiel szerint a Jordánon túli terület annyira nem szent, hogy Izrael helyreállításánál az ott Mózestől örökséget kapott törzseket is át kell telepíteni a túlpartra. A zsoltár meg azt mondja, hogy a Básán az Úr hegye! (Nem a Sion!)
Aztán külön szakasz a jeruzsálemi bevonulása az Úrnak a szentélybe.
Majd a zárókép újra a „vihar Isten” ciklus.
Csbz
Share:

2017. január 26., csütörtök

Fedezék - az 54. zsoltárról ...

Unalmas-izgalmas história értelmezés a magyarországi református bibliaolvasó kalauz vasárnapi olvasmányait követve. 54. zsoltár. 2017. január, ökumené hete.






Jó református ember az ökumené hetében betéved a római rítusú katolikusok közé, vagy az ortodox templomba és látja az ottani pazar cifraságokat, a szent képeket vagy ikonokat, bizony megébred benne a szeretetteljes vágyakozás a magunk egyszerű puritán fehérre meszelt falú temploma után.
Szép-szép az a temérdek aranyozás meg szent képek, de nekünk nem való.
Ugye milyen jó, hogy reformátor eleink lecserélték a szentképeket a zsoltárok éneklésére?!
Ez a nekünk való, ez az, ami szívből és lélekből szól!
Most akkor tegyék a szívükre a kezüket, mikor énekelték el utoljára az 54. zsoltárt?
Hogyan? Mit mondanak? Nem értem. Mi az, hogy soha?
De hát a zsoltárok éneklése a református ember szent képei, hordozzák a sokezer év lelki kincseit! Ezen belül az 54. zsoltár – … - na jó, hát nekem se megy a dallama,… nem, nem ismerős, nem az elmúlt 30 év lelkészi szolgálata alatt biztosan nem énekeltük,… talán a teológián, ott se biztos… - a meszelt fal az szép.
A zsoltáros könyv ott van a padon, azt ha jól ütjük föl, annál a tucat, két tucat zsoltárnál amit el tudunk fújni, akkor a gyerekünk vagy unokánk ha véletlenül magunkkal visszük a templomba nem tesz fel olyan kínos kérdéseket, mint a római rítusú testvérekkel megesik: mi van a képen?
 – Énekelj gyerek, ne dumálj az istentiszteleten, légy jó református!
A római rítusú atyafinak bizony keményen merítenie kell egyháza tudomány tárából, mert azt mégse mondhatja, hogy mit tudom én édes gyerekem, már a nagyapám se tudta, csak eljárunk ide egy pár száz éve és bámulunk ki a színes ólomüveg ablak figuráin át, azt nem is érdekelt soha ki volt az a Szent László király…
(Böcsületes református ember ennél a kérdésnél se jönne zavarba, - édes gyerekem nálunk, reformátusoknál nincsenek szentek!)
Összegezve, némi iróniával, azért is kedveljük jobban a magunk meszelt templomát a cicomás, szent képes templomoknál, mert fogalmunk sincs a képeik mögötti históriákról. A képek jó része még csak nem is bibliai tárgyú, hogy legalább a hittanórai rajzokkal beazonosíthatnánk, ugyanakkor valamit hordoznak az ő lelki mélységeikből, hozzánk meg nem beszélnek. Idegen a nyelvük, és ostoba érzés, ha úgy karattyolnak körülöttem, hogy abból egy kukkot se értek.
Persze a római rítusú testvéreket 2000 évig nem zavarta, hogy egy kukkot se értettek a szent liturgiából, lévén az latinul, legalább zavartalanul nézegethették a képeiket...
Remélem a református ’megértés utáni vágyakozás’, az valós vágy bennünk, ezzel a valós vággyal nézzük, rajzoljuk föl, a magunk bibliai ’szent képét’ az 54. zsoltárt.
Első kép:
Induljunk el onnét, hogy adott egy szakrálisan használt ősi ének, ami a zsoltár 3-7 versei. A bibliatudomány művelői azt mondják, hogy a Kre. II. században (tehát a református ember számára alig ismert Makkabeus korban, mert a Makkabeusok könyve csak a római rítusú atyafiak bibliájába került be) írták az akkori hittudósok a zsoltárok elejére a bibliai történetekre utaló feliratokat.
A felirat, Dávid királyra utal (ismerjük az elvet, ha zsoltár, akkor Dávid, ha bölcsesség, akkor Salamon).
Ha Dávid, akkor a Jeruzsálemi templom legitimációs mítosza.
(A dávidi legitimáció átirányítása, Jézus Urunk betlehemi születése.)
A felirat a zsoltárt térben és időben behelyezi Zif pusztájába, Dávid felemelkedéstörténetének egyik mélypontjára, amikor ’közérdekű bejelentőkkel’ van körülvéve, hihetetlen messze minden helytől. ahol az élet izgalmas részei történnek, szinte lakatlan puszta, a környéken nincsenek városok, sivatag választja el minden számára fontos élettértől. Van erdő, meg vannak kiemelkedő sziklák és barlangok, mint természetes erődök, nem is kell más egy illegális szedett-vedett fegyveres rablócsapatnak. Meg vannak ’közérdekű bejelentők, akik elmennek Saul királyhoz magas jutalom reményében.
(Ennek a résznek a bemutatásához hívjunk segítségül egy excursust:
A keleti kávéházakban ezer év után ma is úgy mesélik a keresztes háborúk históriáját mintha épp a minap történt volna. A hallgatóság ez alapján azonosítja be a jelent. Ez az iskola, nem lévén más érvényes híranyag érvényes kommentárral százmilliók számára. Egyszerű a megfeleltetés, a keresztes háború az keresztes háború. A nyugatról jött nem muzulmán katona az keresztes háború. Nem mindegy a mesélő előadóképessége.
Amikor véletlenül – mert nem kapcsoltam el időben - riport műsor van a tévében, sokkal nézhetőbbek a ’nagyot mondó’ kocsma múlttal rendelkező riport alanyok.
A Dávidi történetek évezredeken át tűz melletti mesélésben élnek. A tűz melletti, meg a kávéházi mesék a korszak szent képei, jól kell tudni mesélni őket.)
 A Zif pusztájában történt Dávid-Salamon konfliktust is így kell látnunk, a mesélő fogyaszthatóvá teszi, hogy Dávid a hegy egyik oldalán megy 600 emberével, Saul a hegy másik oldalán megy, hatszoros, tehát elsöprő erejű túleröjével. Már-már bekerítik Dávidot. Nincs menekvés, nincs esély, a környezet csupa ellenséges áruló, itt már mindennek vége! Ám az Úristen ekkor úgy menti meg kedveltjét, hogy a király hírt kap, míg ő a sivatagon túl, a fontos helyektől többszáz kilóméterre üldözi eszelősen vélelmezett riválisát. Azt, aki majd a következő jól mesélhető történetben még a király életét is látványosan megkíméli (Saul családja csak véletlenül irtódott ki a későbbiekben, Dávid mindenben ártatlan), szóval hír jön, a gaz filiszteusok rabolják az országot, ezért Saul király a győzelem pillanatában visszavonul az országot menteni. Mi meg fellélegzünk, hogy hála Istennek Dávid ezt is megúszta.
Ezzel a felirattal a zsoltárt hozzá kötötték a tábortüzektől jól ismert eseményhez, annak tanulságához, hittani képzés gyanánt, valami olyasmi, hogy a legrohadtabb mélységben is, amikor már bekerítettek, amikor te vagy az elsőszámú közellenség, amikor nincs hova hátrálni, nem kell feltenned a kezed, mert az Urad képes megmenteni gyilkosod karmai közül és megépíti a jövődet messze az álmaid felett. Dáviddal megtette, veled is megteszi 3000 év csak egy szempillantásnyi idő az Úrnál, ez az érvényes híranyag és ez az érvényes kommentár, pedig ténylegesen rohadt mélységbe vagy. Térbe és időbe helyezték a zsoltárt ezzel a felirathoz tartozó történettel, és a kávéházi keleti oktatási szokásoknak megfelelően jelen időjűvé is tették.
Ez egy jó kép, vállalható. Egyben provokatív is, van e benned annyi bizalom a rohadt időkben - mert a rohadt idők mindig megjönnek - hogy akkor se tedd fel a kezed, ha már bekerítettek a rohadt idők?


Második kép, az 54. zsoltár a felirata nélkül. (A jelentős bibliafordítások egy része hagyományosan nem is számozza a feliratokat, mondván azok nem tartoznak a zsoltárhoz. Mi számozzuk.)
A bibliatudorok annyit mondanak, hogy igen, talán a felirattól függetlenül is lehet Dávidé a zsoltár. (Exsursus: Kicsit olyan, mint egy rossz amerikai film pszihoanalítikája: ’ja persze azért lett tömeggyilkos, mert az anyja egyszer nyakon vágta!’ Vagyis, ha valóban Dávidé a zsoltár, akkor 800 évvel mélyebb rétegből származik, egy igazi királytól, akkor biztosan értékesebb az Úristen üzenete mintha, ’csak egy szakrális szövegíró’ írta le párszáz évvel később, vagy párszáz évvel Dávid előtt.)
Nézzük magát a zsoltár szöveget:
Kezdődik egy beavatkozás kéréssel a szakrális ének.
Aztán megnevezésre kerülnek, akik ellen kéri a beavatkozást a zsoltáros: idegenek, akik attól ellenségesek, mert nem törődnek az Istennel.
Vagyis azok, akik semmibe veszik az Úristen azon törvényes rendelkezéseit, amik nekünk kedveznek és nem nekik. Így aztán nem törődnek az Úristennel.
Ez egy jó részlete a képnek, mindenki idegen, aki kétségbe vonja Jeruzsálem kizárólagosságát és jogalapját, az ’nem törődik az Istennel’, azzal szemben jogosan kérhető az Úristen beavatkozása! (Én tuti, hogy minden zarándokünnepen többször elénekeltettem volna ezt a zsoltárt.)
Az isteni beavatkozás mértékét is meghatározza a zsoltáros:
„Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!”
A biblikusok szerint itt a ’szemet szemért elv’ található a szövegben, ami Dávid idejében elfogadható törvényi norma. (Cö-cö…)
(Excursus: tanult professzorainktól tudjuk a négy etikai normakategória:
-          Törvény nélküliség, ahol szabályozatlan a tett és a rá adott válasz nagysága.
-          Vastörvény – ’szemet szemért’ arányosság elve, erre épülnek a jogrendszerek.
-          Ezüstszabály – a legmagasabb rabbinikus elv – ’ne kívánd ellenségednek, amit magadnak ne kívánnál’.
-          Aranyszabály - Jézus Urunk tanítása – ’azt kívánd ellenségednek, amit magadnak kívánsz’.
Az ötödik, egyben legfontosabb etikai normakategóriát kifelejtették a tanításunkból a profok:
-          Az önmegáldozás törvényét – Jézus Urunk önmagát adta váltság-áldozatul az övéiért, és ha olvasod a Jelenések könyvét, akkor azt látod, hogy a legexkluzívabb helyen, a mennyei oltár alatt gyűjtettnek azok a lelkek, akik elég bátrak ebben is követni a Mestert, sőt ehhez az etoszhoz kötődik az ’elsők közötti feltámadás’ ígérete. Részese lehetsz annak a csapatnak akik eltakarítják az új teremtésen kívüli részét az univerzumnak.)

A zsoltár, látásom szerint nélkülözi a szemet-szemért elvet, nem kér arányosságot az ellenséggel szemben az Úrtól.
Ne szépítsük ez egy átok helyzet, ’semmisítsd meg őket igazságoddal’, ez a kifejezés nélkülöz minden arányosságot. Pusztuljon, aki kétségbe vonja az Isten törvényét, vagyis a mi kiváltságos helyzetünket.
Mintegy válaszként az idegent elpusztító isteni beavatkozásra ’készségesen áldozok neked…’, ’Mert minden nyomorúságomból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségemre.’
Látják a zsoltárból rajzolt szent képünket?
Látják, hogy nem is egyszerűen egy szép és áhítatos zsoltár van előttünk?
Ez egy durva nem (PC) politikailag korrekt zsoltár, aminek érzékeny lelkű keresztyének körében nincs is igazán helye. Az etikai játékszabályok között – valóban érzékeny lelkű testvérek - meg sem közelíti a Jézusi magasságokat!
Vagy mégis?
Avagy Krisztus Urunk nem fog-e ítélni eleveneket és holtakat ama napon?!
Avagy nem épp az Isten igazságát tartjuk annak a kínos megsemmisítő erőnek, amitől az atombiztos bunkerek se védenek meg, sőt a halál se?
Avagy nem épp az a bajunk, hogy a teljes teremtettség alkalmatlan fedezék Isten igazságával szemben mindenkinek, aki ezen az igazságon kívül van?
Az Isten igazságán belül meg csak Krisztus Urunk az egyetlen biztos pont, a ’mi fedezékünk.’
Az ökumenikus barátkozásaink véghatára ez a pont, aki olyan fedezéket ajánl ami, bár szimpatikus, de nem áll ellen az Úristen megsemmisítő erejű igazságának, az a legjobb szándékkal is csak a saját pusztulásában akar osztozni velünk meg a családunkkal.
Ökumenikus testvérek mi tisztelünk titeket a szentjeitekkel, ikonjaitokkal, szentnek tekintett egyházszervezeteitekkel egyetemben, de csak addig, amíg a Krisztus fedezékében vagyunk együtt, mert egyedül az ér valamit (Solus Crisztus), amúgy meg, el a kezekkel a családomtól.

Összegezve:
Az 54. zsoltár egy kőkemény szakrális szöveg, az Úr pusztítsa el, akik az Ő védelmi körén (kegyelmén, Sola Gracia) kívül vannak, tehát idegenek.
(A védelmi kör a feltámadás óta Krisztus Urunk, akinek a visszajövetelével az új teremtésben már csak a körön belüliek maradhatnak. Tehát a zsoltár tart a beteljesedése felé, hitvallásunk szerint. Bocs külsős srácok nektek vélhetőleg hamarosan menni kell!)
A zsoltár felirata a Kre.II. századból, Dávid mélyrepüléséhez köti az éneket, ezzel szelídíti és kicsit Jeruzsálemhez is kódolja, ezzel jól taníthatóvá teszi, de Krisztus óta nem osztozunk a cion kérdésben. (Krisztus a mi templomunk, aki lerombolta és három nap alatt megépítette a templomot. Nekünk nem kell másik cion, csak a Krisztus (Solus Cristus)).
A zsoltár nyilván messze túlmutat a megjelölt Dávidi bibliai eseményen, túlmutat Jeruzsálem és az Ószövetség kizárólagos kiválasztotti igényén, hordozza az esélyünket, hordozza a – racionális képtelenséget - az öröklétünket. Tanít a világ valódi magasságára és mélységére, szélességére és hosszúságára.
Egy kép, amit nagyon vastag kontúrokkal rajzoltatott a mi Urunk a zsoltárossal, amit felelős dolog lenne megmutatni a fiadnak és az unokádnak. Valódi szent kép a Krisztusban lét ikonja.
Bárcsak égnének tüzek még valahol, ahol izgalmasan elmesélheted a tieidnek, lennének valahol forró bögre kávék, amiket, amíg fúj az ember, meghallgathat kortalan történeteket az Úristen valóságából.          csbz
Share:

2017. január 24., kedd

”és színed elé állítasz örökre” - 41. zsoltár

Ahogy Mózesnek van öt könyve, úgy a zsoltároknak is öt könyve van, csak ezt egy cím alatt jeleníti meg a Szentírás, a Zsoltárok könyvén belül jelölve az egyes könyvek szakaszhatárait, mint különböző korok és szerzők gyűjteményeit. 








Nos, a 41. zsoltár szakasz határ a Dávidnak tulajdonított - zsoltárok első könyve – utolsó zsoltára. Azt mondja a szakma, hogy az első négy versnek bölcsesség zsoltár jellege van, a többinek egyéni panasz-zsoltár a műfaja, majd az utolsó két vers egy hűségnyilatkozattal végződik. Eddig inkább unalmas, sem mint izgalmas a história, legfeljebb erősebb kontúrral körbe rajzolható, hogy az eleje, ami bölcsesség a nincstelenek pártfogásba vételéről szól. Bölcsesség zsoltár 1-4 versek: Dávid esetében a nincstelenek pártfogásba vételének van némi bukéja, mivel a ’nincsteleneit’ nyilvántartásba veszi a Krónikák könyvének eleje 5-600 évvel Dávid után. Hallatlan jelentőséggel bír ez a lista. Aki Dávidhoz csatlakozott a magánhadsereg tagjaként még a sivatagi számkivetett korszakban, mint adóság elől menekülő (deviza hiteles) rabszolgajelölt, vagy igy-úgy peremre szorult nincstelen, kvázi bűnöző, egyféle migráns, aki beállt egy törvényen kívüli fegyveres csoportba terroristának, hogy maguk alá gyűrjenek nyolc országot, és a listára felkerülve – (a családjaik számára máig tartó, 3000 éves kiváltságot szerezzenek, ami minden országra érvényesen beváltható biankó-csekk). Ugye Dávid a jeruzsálemi arisztokrácia és templomi arisztokrácia legitimációs forrása, ’Dávid szegényei’, a zsoltár első elhangzásakor nyilván az említett célközeg státusza eltért a későbbi állapotuktól, magyarul akkor ők a szegények. Ide majd még visszatérünk. Egyéni panaszzsoltár rész 5-11 versek A panasz alapja a fordításból csak részben visszaadható, a három javaslat a fordításra összeadható és talán beszélni kezd: - rosszindulatú betegség, - halálos méreg, - gonosz varázslat. Mindenképpen olyan helyzet, ahonnan nincs visszaút, nincs visszatérés. Tehát, már jelen van a seol, ahol a lélek a nulla energiaszint állapotába süllyed az ÓSZ-i látás szerint. Ami nem jó, nem rossz, hanem tényszerű. A seol állapot nem a halállal veszi kezdetét, hanem már az is oda tartozik, aki rálépett az útra ahonnan nincs visszatérés. Dávid zsoltárának keservei előszámlálják a környezet tipikus viszonyulásait ehhez a visszafordíthatatlan állapothoz – öreg református mentorom, akiről azt se tudom él-e - hal-e tanította a vonatkozó bölcsességet: ’tanuld meg fiatal barátom, a csúcsról minden út lefelé vezet’. Bizonyos viselkedési, viszonyulási formák, ha 3000 év alatt nem változnak, akkor azokat már nevezhetjük tipikusnak, azt gondolom. Vagyis, ha ellenségeid, ismerőseid és barátaid követik a zsoltárban látható mintát, azt ne tekintsd személyes sértésnek, csupán ’tipikusak’. Ellenség: ’Mikor hal már meg? Mikor vész ki a neve?’ Ezt is árnyaljuk kicsit, még az ellenségtől is ez a mondat durva átok-formula. A név kiveszése az a teljes vérvonalad kipusztulását jelenti. A budapesti Dohány utcai zsinagógában lévő jad vasem - nevek és kezek – emlékmű mutatja, hogy a kultúrájukban mit jelent a ’Mikor vész ki a neve?’ kérdés, a megszentelt helyen megörökített nevei a kiirtottiaknak, a magva szakadtaknak jelenti a megtartatásukat a szakrális körben, hogy a nevek fennmaradjanak. ( Excursus: A vonatkozó példa történet a Dávid témakörben Rúth könyve, ahol Boáz követi a hagyomány kötelezettségét és felelőséget (góhér – megváltó, felelőségetvállaló) és utódot támaszt egy prozelita-moábita özvegyen keresztül a magvaszakadt családnak. Így lesz Dávid nagyapjává. Egyszersmint tisztázza Dávidot, a vád vagy gyanú alól, hogy mégiscsak Moábita volna. Nem ő moábita sem volt, hiszen a családját és a szüleit csak Saul miatt menekítette Moáb királyságába egy időre, meg a nagyszülők pedigréjéről is iratik egy könyv – Rúth könyve – a biztonság kedvéért. Tehát Dávid és dinasztiája legitim és szakrális a moábita vonatkozások ellenére is. Különben is kedves ezsdrási Jeruzsálem, aki megköveteled a tiszta-vérűséget és milliókat rekesztesz ezzel ki a templomodból, sepregethetnél a magad portája előtt, mivel Dávid sem tekinthető tisztavérűnek a játékszabályaid szerint. Márpedig Dávidot tekinted a legitimációd és arroganciád forrásának. ) ’Mikor vész ki a neve?’- kérdés az többet tartalmaz a vulgár-magyar átokformula tartalmánál: ’Hogy döglenél meg a családoddal együtt!’, az azt is jelenti, hogy szakrálisan is semmisüljön meg a vérvonalad, tehát Krisztus urunk se származhasson Dávid házából és nemzetségéből. (Lásd karácsonyi történet Lukács szerint.) Törüljön ki az Úristen a világgal kapcsolatos terveiből, engedjen át a seolnak, ahova - az ÓSZ látása szerint - neki nincs bejárása, amelyik család oda került nulla energiaszinttel az kikerült az Úristen hatósugarából. (Excursus: Ezért izgalmas az apostoli hitvallásban az a mondat ’szálla alá poklokra’ – ugyanis nem a halál tényét tartalmazza eredeti értelmében, hanem azt, hogy Krisztus urunk bejelenti a hatalmát az ott lévők fölött! Többé végképp nem Isten nélküli hely a holtak birodalma, tehát átlépi-áttöri az Ósz-i gondolkodás hagyományos kereteit! Innentől kezdve nem lehetséges a családjaink szakrális megsemmisülése akkor sem, ha magvunk szakad a földi létben. Attól még az Úristen világgal kapcsolatos terveiben benne maradtunk, vagyis jövőnk van. Ezért lehetek bátor hinni ’a testnek feltámadását és az örök életet’.) Ennyit az ellenség átkáról. Most jöjjenek a visszafordíthatatlan bajban látogatók, tehát a szövetségesek: Szintén tipikus és nem személyes, ’hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára és kibeszéli’. A rosszindulatú pletyka forrása a legritkább esetben az ellenség, ő inkább durván karakter-gyilkol. A pletyus forrása inkább a jólértesült szövetséges. Ez is öl, csak lassabban. Példák erdeit éltünk át mindnyájan, akiknek halántékát már megütötte a dér, több szót nem érdemel. Végül a barát: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” Nos, itt válik izgalmassá a 41. zsoltár, nem azért mert a legjobb barát, akinek a hátát védtem a legrohadtabb helyzetekben, akinek kenyeret adtam, amikor mindenhonnan kiútálták! Az szúr hátba! Ez is tipikus, nincs benne semmi extrém. Meg kellett tanulnom keserves bölcseletként, hogy akinek segítesz, mert bajban van, az fog a legjobban haragudni rád, amikor már rendeződtek valamelyest a dolgai. Nem személyes, hanem tipikus, ugyanis ’láttad gyengének’. Ez megbocsáthatatlan bűnöd, tehát hátba szúr. A te hibád, ha nem vagy rá felkészülve. Nos itt válik izgalmassá a 41. zsoltár, ugyanis ezt a mondatot idézi János evangéliuma a lábmosás története (ahol a többi evangélium az úrvacsora szereztetését hozza) utáni szakaszban, mint olyan próféciát, aminek be kellett teljesülnie! Úgy adja vissza a zsoltárverset az evangélium írója: „aki a kenyeremet ette, az emelte fel a sarkát ellenem”. Vagyis Júdás árulása a 41. zsoltár próféciáját teljesíti be a legnagyobb az - úrvacsora után - azonnal. János beteljesedő messiás próféciának tekinti a zsoltárt és a zsoltárverset egyaránt. Hoppá akkor minden mást is jelenthet! Kanyarodjunk csak vissza az elejére, Dávid Krónikák könyve szerinti ’szegényei’ (arisztokrácia) helyére a Mester új arisztokráciát („Boldogok a szegények, mert ők meglátják az Isten arcát.”) az aktuális kitaszítottakat telepíti, ezzel kilódítja az ezer éves tradicionális dávidi arisztokrácia kizárólagosságra törekvő legitimációját, ami mellesleg akkor már jó ideje írta a világtörténelmet. Ez a mi Urunk nagy reformációja az Új Szövetség, vagyis a szakrális térben helyet ad a kirekesztett többség számára. A világ történelem (valójában nem egy tantárgy, hanem a szakralitás kibontakozásának és visszaszorulásának története) tovább írása innentől a mi dolgunk kellene legyen. Ha még sem így van, akkor ezt a feladatot valakik illetéktelenül elorozták tőlünk, tehát volna tere a reformáció tovább vitelének, a saját házunk táján kezdve, végig nyílt sisakkal minden ál- és szubkultúrán, kormányzatokon és állam berendezkedéseken keresztül, stb... (pl.: a reformáció megfogalmazta a saját tanítását a katolicizmussal szemben, na és az ortodoxia tanításához képesti megfogalmazás?) Jézus urunk a vallási vagy szakrális önsúly nélkülieket (súlytalanok, mint a Farkas Berci) teszi meg a szakrális maximum birtokosaivá, az Isten arcának meglátóivá, mintegy leváltja azokat, akik bele kényelmesedtek a szakralitás birtoklásába – elmúltak ’szegények’ lenni. Tehát a zsoltár prófétai olvasata az új választott nép, az egyház, vagyis mi vagyunk az Isten arcának meglátói a Krisztus nevéről vallást tevők. Mózesi kiváltság volt az Úr arcának látása, mindenki más belehalt a szakralitás deficitje miatt. A zsoltár záróverse előtt az utolsó gondolat: ”és színed elé állítasz örökre”. A zsoltáros nem tudta volna a kockázatát az Úr előtt állásnak?! Ez az új szakrális nép, ráadásul nem a grál-lovagok nemes társasága, hisz benne vannak a júdások is a csapatban, ahogy ezt Dávid zsoltára megprófétálta. Érdekes olvasmányként kaptam meg a magyarországi történelem egy porosodó dokumentum gyűjteményét a minap az Állami Egyházügyi Hivatal kartoték dobozainak címlistáját. Júdás névsor. Engem inkább érdekelne a XXI. századi lista, kik is azok, akiket valójában külső szervezetek delegálnak az egyházunk nomenklatúrájába? Kik és miért gyakorolnak fedett invesztitúrát az egyházban? Miért születnek olyan egyházi törvények és határozatok évtizedek óta, amikkel csak az a baj, hogy nem reformátusok? A zsoltáros életérzésével osztozva, rosszindulatú betegség – halálos méreg – gonosz varázslat elegye az, amitől az útunk visszafordíthatatlanná vált. Ellenségeink – szövetségeseink – barátaink teszik a dolgukat. Nem veszélytelen az Úr színe elé állni testvérek, még sincs más út a szakralitáshoz! A 11. verstől pedig a passió és feltámadás történet és a parúzia (visszajövetel, világvége) próféciájává válik a zsoltár: „De te Uram légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! Abból tudom, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.” János prófécia értelmezése szerint ebben minden benne van a szent misztériumból, az Istenről való tudásunkból, csak tudni kell olvasni: - A Messiás király keresztre feszítése olyan ’út, amiről nincs visszatérés’, ugye beszéltük, ez a zsoltár alapszituációja. - Az Úr kegyelmes és mégis felsegíti-feltámasztja azt, aki megfizet ellenségeinek, mert igaz bíróként jön el ítélni eleveneket és holtakat (seol feletti hatalom) az idők teljességében. - ’Feddhetetlen vagyok’: ’emberré lett és magatartásában is embernek bizonyult, kivéve a bűnt’ János ev. prológ. - ’Színed elé állítasz örökre’: „Ül az Atya Istennek jobbján, onnan lészen eljövendő…” Ezzel a jánosi zsoltár olvasattal - az akkor már többszáz éves szöveg - elnyeri ezt az olvasatát, ezt, amibe belekapaszkodhat az Isten előtt megállni (a legnagyobb szakralitásban részesülni) vágyakozó lélek. Most már csak az a kérdés: hogyan lehet visszafordítani olyan nyelvre az itt talált kincseket, amit a közönséges földi halandó is megért, akkor is, ha a vallási nyelvezetben fél-analfabéta, vagy tán egészen az?! Ha ez sikerülne, akkor a reformáció új lendületet venne világszerte a keresztyénségen belül és azon kívül is.

 csbz
Share:

2017. január 7., szombat

A Somogytúri Református Eklézsia története - 1836-ból






Nagyításhoz kattintson a képre!
Az oldal szövege:

Az Ekklézsia története, Históriája
A legelső hiteles írás, dokumentum, melyből a Túri Ref. Ekklézsia eredetét, históriáját ki lehet tanulni, azon Inquvisitio, (az originálisa most is megvan az Ekkézsia ládájában), mely költ az  1746-dik esztendő szeptember 4-dik napján, mikor a Túri Ref. Templomot a pápisták erőszakkal elfoglalták. Ezen Inquvisitióra ki voltak küldve T.N. Somogy Vármegyéről Rosti János fő Szolga Bíró, és Fonyó Tamás, Vármegye Esküttje, kiknek tulajdon kezek írásával és pecsétjek alatt költ ezen írás. A tanúk, kiket kérdőre vontak, ezek neveztettek meg: 1-ső tanú Viszi Kőmíves János, Református, 50 esztendős. 2-dik Viszi Szekeres Tamás, Pápista, 65 esztendős, 3-dik Túri Horvát János, Pápista, 87 esztendős. 4-dik Mocsoládi Kovács Ferenc, Református, 35 esztendős. 5-dik látrányi molnár, Molnár Péter, református, 50 esztendős. 6-dik Túri Varga Pál, Pápista, 45 esztendős. 7-dik Túri Harsányi Gergely, Pápista, 45 esztendős. Mindezenn tanúknak edgyező vallomásuk ez:1720-ban vagy a’ tanúk mondása szerént, ezen inquvisitio előtt mintegy 27 esztendőkkel szállották
meg Túrt legelősör lakosok. (A mostani öreg emberek állításuk szerént az akkori Földes Uraknak csakimitt-amott volt Gazdasági Épületjök, kiválo hajól tudom, mellyekben gazdákat tartottak.) A reformátusok (kik többnyire jó módú emberek és a földes uraknak gazdái voltak), mindjárt azonesztendőben hoztak Prédikátort, aki egyszersmind oskola Rektor is volt, Maros Mihály nevűt.
2-dik dokumentum a’ Vener: Tractusnak az a’ régi Visitationak Protocolluma melly 1726-dik esztendőn kezdődik, és most 1835-ben a megolvasás végett circuláltatta N.T. Senior Urunk. Ebben a Protocollumban ezek találtatnak esztendőről esztendőre a Túri Ekklézsiáról: 1726. Túr (Látránnyal együtt, mint majd alább mondatik, mert már ekkor Látrány el volt foglalva) prédikátor volt Marosi Mihály, Conventioja: készpénz 18 For, annyi kila búza, őszi vetés 6 kila, tavaszi 3 kila, 1 kila hajdina vetés. Só 18 font, fadgyú 10 font. Széna, amit a rét terem, fát minden Túri (fás?) ember, collecta mustot, akinek szőlleje van, 3 pintet, (két) kender földnek szántása. Mester nem volt és Senior volt és visitált N.T. Gitzei Sámuel Úr F.Nyéki prédikátor.
1727. Pred: T. Marosi Mihály (….?) már 4 esztendős Salariuma : pénz 18 for. Annyi kila búza, vetés őszi Túrban is 3 kila, Látrányban is 3 kila sott(?). – Úr Vacsoráját kiszolgáltatta 6 ízben: Húsvét,Pünkösd, Új Kenyér, Új Bor, Karátson és Új Esztendőben.
1728. Pred: Hollósi István Templom fehérítés, ablak és kerítés nélkül, - satt(?)
1729. Pred: T. Hollósi István Túrban és Látrányban. Túri előljárók: Ör. Bíró Szili István, Kis Bíró Nagy János, pápista, esküttek: Pap János, Ör. Szűcs Mihály, Szabó Gergely, Kováts Mihály, Kálmán János. Ezen esztendőkben superintendens volt: F.T. Ketskeméti Pál Úr, ezen Tractusnak Seniora Gitzei Sámuel. Akkor ezen Tractushoz tartoztak még ezen.




Nagyításhoz kattintson a képre!

Az oldal szövege:

Az ekklézsia Történetei – históriája
Még ezen ekklézsiák is : Tótkeszi, Egres, Hidvég, Kánya, most pápista falu és kevés ideig Kölesd is Tolna vármegyében. Szárszó Máter volt, Tab és Köttse filia. Ezen esztendőkben sok heleken szokásban volt a csörgő pálcával való virrasztás halott felett a papnak és Mesternek virrasztóba el kellett menni. A musikálás és a tánczolás tiltatott, leányt kérni vasárnap nem volt szabad. Szokásban volt az Ekklézsia követés, szégyen kőre állítás, Pap és Rektor marasztalás.
A Stólák ilyen formán voltak: keresztelő 28 Dénár, temetés éneszóval virrasztással 12 Dénár, Prédikáczióval 40 Dénár, Eskető 50 Dénár, vidékitől 100 Dénár, mennyasszony egy keszkenő vagy márjás.
1730. Túr és árva Látrány – Pred. Hollósi István. Hasonlóan 1731-ben.
1732. Túr Préd. T. Hollósi István. ezen esztendőben választatott Tract. Notariusnak T. Komáromi János úr, elébb Kiliti, de ott 1729-ben nem marasztódván ekkor Szóládi pred. és régtöl fogva első assessor Senior Sámuel Gitzei.
1733. Túr és Látrány. Pred. T. Hollósi István, Mester: Hollósi Gergely. Az öreg bírónak, Szabó
Györgynek meghagyatott, hogy Matrikulát vegyen az ekklézsiának.
1734. Túr és Látrány. Prédikátora T. Komáromi János assessor Úr, Mester Hollósi Gergely.
1735. Hasonlóképpen. Hanem T. Komáromi János úr november 15-én megholt.
1736. Túr. Pred: T. Szentgyörgy völgyi János - superintendens vala ekkor Patkai (Pátkai) János.
1737. Visitált Senior Gitzei Sámuel Úr és assessor Vásonyi Márton Öszödi Pred. Túrban: Oskolaház vagyon, bizonyos földjei is vannak az Ekklézsiának. Egyik a Túri földön, mellette van n.keletről Pap Péteré, napnyugatról Teknyős Jánosé. Kettő van Babodon, egy a Vörös hegyen, másik a Napkeleti   hegyen.
1738. Visitálnak Senior Gitzei Sámuel nyéki és Czene István Kapoli Pred. urak.
Túr és Látrány: T. Ladányi Péter, Mester Megyesi Ferentz. Ekkor Curator volt Tek. Kenesei István Úr, püspök Helmeczi István, Gener. notarius Debreczeni János Solti Pred.
1741. Túr és Látrány : Ladányi Péter, rektor Bika Pápai Sámuel. Így volt 1742 és 1743-ban is. Templom fedele nem jó, oskolát újat építettek.
1744. Túr – Pred: Ladányi Péter, Rektor Vásárhelyi Sámuel.
1745. Hasonlóképpen, de már erre az esztendőre itt nem visitálhattak.
1746-ban a templom elvétetett Lásd Inquvisiot és egész 1780-ig nem volt ekklézsia, hanem jártak Öszödre, (…?) Domokos úr udvarába Istenitiszteletre. Ezen esztendőkre való visitatiok mindég a következő esztendő elején vivődtek véghez. A jegyzéseket is (…) annyival későbbre kellett érteni.
1780 április 6-án a Vármegye Partikuláris gyűlésében Sub Nro. 1131 végeztetett. hogy a Túri reformátusoknak szabad istenitisztelet engedtetik. Kiírta a Tractus protokollumából Kis Ferenc Pred . Ez az írás is megvan egy kis papíron.
1780. 17. okt. kelt a túriak ruietantiája melyben elesmerik, hogy ez azelőtt mintegy 40 esztendőkkel a pápisták által elvett kisebb harangjuk árába 20 forintokat a látrányi plébánostól, Babits András úrtól felvettek. Ez is megvan. 20 . decembr. költ ord. vice Ispán Pais Boldizsár ruietantiája arrúl, hogy az  Túri és Viszi Reformátusok az Oratorium építésére adott Fels. Királyi engedélyt.



Nagyításhoz kattintson a képre!
Az oldal szövege:

Az Ekklézsia története és históriái
engedelemnek takxáját 8 ,32 for.ban lefizették. Ez meg is van in originali.
1787. április 27. Látrányi plébános Babits András úr írásban engedelmet adott a Túri Kálvinista Atyafiaknak hogy az Alsó-Vörösi puszta templom köveit Templomnak elhordhassák. Ez is meg van  írva in Originali.
1788-ban máius 18-án engedték által Királyi Parancsolatra a helybeli pápisták a régi temetőt írásban Ez az írás is megvan in originali.
1799-ben. Mindenszentek napján a helységnek nagy részével, a Parochia, Oskola ház és az új Templom teteje leégtek. Parochia és Oskola egészen elégett.
1804-ben T. Kazintzi János prédikátorságában május 21. napján a Presbyterium organizáltatott eképpen: Kurator N.T. Szűcs István, Dékán Kováts Móses, - persbyterek: N.T. Szűcs János, Káldi Ferenc, Nemes István, Nemes András, Hentz János, N.T. Szűcs J. János, Bognár Péter, Horvát József, Szabó Mihály, Nemes János, Pap János. Ezek közül most 1835-ben még életben vagynak: N.T. Szűcs János, Nemes András, Szabó Mihály és Pap János, most már ez az utolsó nem presbyter.
1805-ben szőllőt vettek a Csúcshegyen, most is megvan.
1827-ben Földeket nyertek a Vármegyéről.
1829-ban Templomot zsindejezték fazsindelyre.
1832-ben torony építődött téglából salukateres ablakokkal, réz gombra. Ugyanezen esztendőben Harangozót fogadott az ekklésia.
1835-ben április 20-dik és 21-dik vagy Húsvét 2-dik és 3-dik napja közt való szerentsétlen éjszakán mindjárt éjfél után a Felső Falu végen a napkeleti soron a legelső ház, mostan az öreg Bíró Balássa Mihályé kigyulladván utána mindjárt a következett ház Pap I. v S. János és Pap I. v. S. József nevű  Ref. gazádké, de egy fedél alatt és ezután a Parochia a rettenetes szélben egy szempillantásban lángba borultak. A templom tetejét csak az igen nagy szél mentette meg a meggyulladástól. Én csak az öltöző ruhámmal és a Matrikulákkal futottam ki a többi holmimat ezután kapkodták ki halgatóim, mikor már a házfedele leroskadt és a tűz csillapodott. Tovább az irgalmas Isten nem bocsátotta a veszedelmet. Örök emlékezetet érdemelnek az ekklézsia körül és én körülöttem tett szolgálatjukért.1. Akkori Legatus Berenkei Dávid úr, ki éppen nálam hált. 2. Nt. Pupos Mihály Halgató 3. Öreg Mányoki Jánosné Halgató 4. Mányoki József ifjú legény és 5. Hentz Sándor halgató. Különösen pedig örök hála az egyik helyben lakó kegyes földes úrnak, Tek. Ns. Katskovits Ágoston úrnak ki is két egész hétig úri házánál tartott engem minden cselédestől egész testvéri szeretettel, míg az Ekklézsia ezt a mostani kvártélyt . Az Isten áldása legyen mindnyájukon.! Ezeket és a további dolgokat lásd bővebben a többi számok alatt.



Nagyításhoz kattintson a képre!

Az oldal szövege:
Az épületekről
a, A templom
Az Inquvisitio szerént a helség megtelepítésének 2-dik esztendejében vagy is 
1721 körül építették a Turi reformátusok, még pedig sövény fonyásra azt az Oratoriumot, mellyet a Pápisták elfoglaltak 1746-ban. Nagyon csekélly épület lehetett ez, mint a régi Visitatio több heleken czéloz rá. A mostani öreg emberek állítása szerént volt ez az Oratorium az uttza közepén, a mostani Templomnak csak nem erányjában napnyugat felé, azon a tájon, hol most a Kőkereszt van. A Parochia volt a mostani templomon alól, azon a tájon, hol most Tek. Szalay Jósef Tába Bíró Úr Cselédháza van. Az Oskolaház azon a hejen volt ahol a mostani.
1786-ban visszanyervén az ekklésia szabadságát, eleinte Pap Miklós házába jártak Istenitiszteletre. De már 1787-ben Martius 16-án Contractust kötöttek Kaposvári Kőmíves mester Ladlier Simonnal, ki is a mostani templomot egészen téglából, bolthajtásura, de torony nélkül , csak hamar felépítette, akkor fojó pénzben 120 forintokért. A téglát Karádról vette az ekklézsia. 1815-ben a tetejét újra nádazták, adakozván reá a Halgatók. 50 for. 58 Krz váltó cédulában. 1829-ban az egész templomot fa zsindely alá vette L.tóti ácsmester Schnupp  Gáspár 200 forintért váltóban. Torony. – ez előtt a Templom mellett fa harangláb volt. 1819-ben Pallini Inkey Antal földes urasággal Contractusra lépvén az Ekklésia, mészkő és fa hordással keresett harminc ezer darab téglát, és 150 posonyi oltatlan meszet.
1830-ban aug. 24-én letevődött a torony Fundamentoma Teknyős Mihály kurátorságában , de ezen esztendőben tsak valami 3 öl magasságra rakattatván fel a föld színe felett, abba maradt, rész szerént Pap változás miatt, rész szerént az ide ugyan be nem csapott, de mégis az egész Vármegyét Cordon alá tevő Cholera nyavaja miatt, melly 1831-ben pusztította az országot.
1832.-ben Május 28-án újra el kezdettem én az építést. Julius 15-kén szép czeremóniával a gombot is feltettük. Azután őszre kész lett az új katedra is téglából, a kar alá két oszlop bolthajtásra, az új Úrasztala, toronyra salukaterek és ajtók. A kőmíves munkát tetette Kővágóörsi mester: Klutsek Jakab úr 850 forintért váltóban. A torony falának magassága 10 öl, teteje 4 öl, gombja másfél öl magasságú. A 30,000 téglához még ingyen nyertem Báró Fechtichtől három ezret, másik háromezret vettünk Mernyén, ezret 12 for váltóban és a toronyra 1000 darab cserép zsindelyt Szemesről 18 for váltóban. Meszet is vettünk még 20 posonyit.
Gomb: a torony gombja van veres rézből , készíttettem Sz.Fehérváron Blau Rozalia özvegy Rézmívesnénél, font számra, fontja 1 for 45 Kr. váltóban. Nyom 75. fontot. Ezen kifirnájszolása 20 for váltóban. Össz: 151 for / Ezen gombot ma, um. oct. 26. 1847. a dühöngő erős szél földre csapta.



Nagyításhoz kattintson a képre!
 
Az oldal szövege:
 
Az épültekről
 
Az új Úrasztalát, a Rektor pulpitusát, torony alá ajtót, ablakaira salukatereket, a Paróchialis házra egy ajtót, a kaput, oskolához egy hosszú asztalt és táblát készítette Berhidai Mihály Menőheli asztalos 60 forintért váltóban és kosztért.
A harang lábokat és a Toronyban való grádicsokat faragták: Siffer Jósef, Siffer Jakab testvérek és presbyterek, és Lenti Mihály hallgató.
A katedra fenekébe egy derék malom követ ajándékozott Nemes András presbyter, amellyen áll a 
Prédikálló. Ezen építés alatt kurátor volt Iványos János.
B, Paróchia
Ez az udvar ahol fekszik a Templom és a paróchia, 1786-ban adatott az Ekklésiának / az előtt volt Kis Pap János Reformátusnak kukoriczás kertje// amelly Parochia először épült reá, az háttal a kis köz felé, arczal a Templom felé volt és napkeletröl napnyugatra nyula hosszában. Ez el égvén 1799-ben
utána 1800-ban ugyanazon hejre építtetett ismét a parochia, mellyben én is laktam. Ebben volt három becsületes szoba, tágas konyha és kamra, a kamra alatt pincze téglából, melly még tsak 1830- ban készült. Hossza volt az épületnek 12 öl, szélessége 4 öl. Hanem már a teteje olly rossz volt, hogy éppen új tető csináláshoz készültünk. 1835-ben az épp most fojó esztendőben Áprilisban elégvén a ezen parochia is , az ekklésia nekem kibérlette lakásul az Inkei részen levő, téglából készült oszlopos házat a Napnyugati soron, mellyben mostan ezeket írom.
Mikor én 1831-ben Túrba jöttem a parochiális udvar igen puszta volt, nem lévén semmi rajta, a templomon és a parochián kívül egy rossz félszernél és egy rossz hidasnál egyéb. 1832 tömettem rá a 
Templom háta megett egy istállót , félszert, és két ólat egy fedél alatt – ez mind elégett a hidassal együtt.
C, Oskolaház
Ez most is azon a fundamentumon fekszik, mellyre építődött legelőször az ekklézsia kezdetében. A régi oskola 1799-ben elégett, a mostani, melly 1800-ban épült, már most igen rossz hitvány épület, és igen szükséges lett volna most már hejette újat építeni, ha ez a szerentsétlenség nem érte volna nem érte volna az ekklésiát.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Az oldal szövege:

Az épületekről

Újj Parochia 1836-ban Az új parochia fundamentumába a torony felől eső napnyugati szegletbe ezen írást tettem le a gyülekezet előtt: „ A Szent Háromság Edgy Istennek a nevében! Ma, az elébbeni parochiának utolsó napján, az 1836- dik esztendő április hava 20-dik napján reggel leteszi a Túri Ref Sz. Ekklésia új parochiájának fundamentomát, Knoch János ifjú kőmíves, T.T. Szászi István úrnak Predikátorságában, Csonka Sándor úr réktorságában, mostani hív kurator Iványos Jánosnak, továbbá Ör. Szabó Mihály, Ör. Bíró NS. Ör. Szűcs János, NS . Ör. Szűcs Gergely, Teknyős Mihály, Ns. Ifj. Szűcs János, Ns. Szűcs István, Nemes András, Szabó József, Pusztai István, Kovács Péter, mostani élő hites persbitereknek, Ifj. Pap S. v. I János, és Kis Pap János dékánoknak idejökben és hűséges fáradozásaik alatt.” Ezután igen röviden az Ekklézsia Fátumainak summája van leírva, s végre ez a vers rekeszti be: „Templom és a parochia, A Pap és az Ekklésia szent békességben éljenek! Istentől áldva legyenek mindörökké, Amen!
Írtam Szászi István, sk?? a Turi Református Szent Ekklézsiának első kezdetétől fogva 16-dik Prédikátora. Majd, ha egészen felépül az Újj Parochia, az akkori T.T. Predikátor úr ide felírhatja egész mivoltát!



Nagyításhoz kattintson a képre!
Az oldal szövege:

Az ekklézsia eszközei, melyek most az égés után is megvagynak
1, Templomba valók:
1, Az Úr asztala készült 1832-ben -. a régi hitvány asztal elégett a Parochián.
2, Két énekes könyv, edgyik a prédikátor másik a kántor előtt, mindenik in 8 félbőrben, vevődtek 1814-ben Miskolczi K. István prédikátorságában.
3, Két persely tányér, mindenik lábon álló fatányér.
4, Éneklő pulpitus, számokkal a karban.
5, Két harang a toronyban. A nagyobbik 229 és negyed fontos. Fontja vala 2 forint és 24 krajcár váltóban, a koronája, ütője satt. volt 44 for váltóban. Ezen felírások vagynak rajta „ Fudit Henricus Eberhard Pestini 1812” – az oldalán: A Túri Reformata Sz.Ekklésia készítette Miskolczi Kerekes István Predikátorságában, Iványos Sándor kurátor, Szabó Mihály Ns. Szűtsöknek fáradozások által. 1812.
1816-ban azon 107 fontos harangot, mellyet még 1786-ban vettek Budán, becserélték Pesten Eberhárd Henrik úrnál, ki is be vette a fontját 2 forinton. V.Cz., és vettek hejette 126 és három/negyed fontos harangot. Ez a mostani kisebbik harang, ennek fontja volt 2 for 42 kr V.Cz, és kellett érette minden költséggel edgyütt 354 for 13kr V. Cz. Ezen írások vagynak rajta: „Fudit Henricus Eberhard Pestini -1816.” Az alsó kerületén „ Turi Református Szent Ekklesiae. SZ..I. S.I. F.J.c. IV, S. P.I. „ – azaz Szűcs István, Siffer Jakab, Fornyos József Curator, Iványos Sándor, Pusztai István, - tudnillik ezen előljárók voltak érette Pestre.
2, A sz. keresztséghez valók:
Egy fél itzés czin kannácska, egy bádog tállal és egy szakadozott sejem kendővel. A kannán ezen betűk vagynak: „ A Túri ref. Sz. Ekklesiáe 1786.
3. Az Úr Asztalához valók:
1, Két pohár, egyik czin, felírás nélkül, másik réz, belöl aranyozva, felírás: TuriRef. Sz. Ekkésiáé 1786.
2, két cserép zöld korsó. A nagyobbikon ez olvasható: „ Túri Ekklesia számára tsináltatta Szűcs Mihály és kedves társa Kontz Mári, mejért az Istennek kegyelme maradjon ő rajtok mind örökké Anno 1805. A kisebbiken 1830 van festve.
3, Két czintányér
4, Egy sávolyos verespamuktos abrosz, közepén S.H. betűkkel
5, Két selyem keszkenő – egyik kék és nagyobb, másik vereses.

4, Parochiánál állanak:
1, egy fekete láda 2, egy kis Persely láda 3, Billegező vas T.EK. betűkkel 4, Egy gabona szedő
mérték 26 iccés 5, egy réz pecsétnyomó, ezen betűkkel: SIGILL Eccl.Ref. Tur. 1788. 5, két
jegyző Protocollum in filio – és a Presbyterium jegyző Könyve in 8:00 6, két Matricula. A
régibb 1780-tól, az újabb 1823-tól fogva.



Nagyításhoz kattintson a képre!
Az oldal szövege:

Az oskola tanítók lajstromának fojtatása
1893-1894- ig Gőbel János iszákos, rendetlen magaviselet miatt elküldték
Sebestyén Vencelt Kerkaújfaluból hozták, nyomban el is vitték Bonnyára 1894-ben.
Míg tanítót hoztak özv. Pongrác Boldizsárné meg Kovács István bácsi tanítottak.
Kiss Lajos itt megfordult 1896-ban.
Kővári Ernő pedig 1897-ben.
Enzsel Lajos 1897-1902- ig. Kántor Gyula 1902-1904- ig. Demeter Kálmán 1905-1907- ig, Bardócz Attila
1907. szept. – 1908 januárig.
Jancsó Gyula született Maksán (Háromszék megyében) 1908 januárjától 1913 áprilisig volt itt. Elment
Endrédre, ott megnősült. Utána jöttem én Mindszenti Szabó Lajos Kisgéresről (Zemplén m.) de 1914.
aug. 1-én bevonultam, nov 25-én az oroszok elfogtak, el is vittek Szibériába. Onnét csak 1920-ban
szabadultam meg hatvanhat hónapi hadifogság után.
Szabó Lajos 1928 jan 1-én Tata – Tóvárosi kántor lett. Odaköltözött.
Kovács Kálmán h. tanító 1928 máj-tól júli 1-ig.
Matolcsy Jenő 1928 szeptemberétől 1929 júl. ig.
ifj. Kulifay József 1929. szept-től.



























Share:

Írjon nekünk!

Név

E-mail *

Üzenet *

Kapcsolat

Látrányi Református Egyházközség
Kossuth tér 2-3.
Tel: 85/327-008
Copyright © Látrányi Református Egyházközség | Powered by Blogger
Design by SimpleWpThemes | Blogger Theme by NewBloggerThemes.com